Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - III. (tanulmány)
52 Csicsay Alajos 1920. június 4-én az ún. békeszerződést cseh-szlovák részről Eduard Beneš és Štefan Osuský írta alá, a magyar politikai - valójában arisztokrata - elit pedig Benárd Ágoston népjóléti miniszterrel és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követtel és meghatalmazott miniszterrel íratta alá, akiket azután örökre eltüntettek a politikai porondról. Az sem mellékes, hogy a „szerződés” azon kívül, hogy megszabta a két ország közötti végleges határokat, csak Magyarországot kötelezte a nemzeti kisebbségek jogainak a tiszteletben tartására, a „csehszlovákokat” nem. Masaryk nem vett részt a párizsi béketárgyalásokon. Valószínűleg jobbnak látta, ha távol marad, de sohasem titkolta, minden erejével arra törekedett, hogy az legyen a végeredmény, amit ö megtervezett, s ezt úgy állította be, mint az igazság győzelmét, amit néhány „tisztességes” ember közreműködésével és a világhatalmak ellentmondást nem tűrő diktálásával sikerült kivívnia. Az egyik ilyen becsületes ember, mint már tudjuk, Emanuel Voška volt. „Oroszországi munkáját... 1917 szeptemberének elején fejezte be. Később Európába küldték, és a szövetséges államokban vezetett titkosszolgálatot. Emellett az amerikai és a mi hadseregünk összekötőtisztje volt. Ez utóbbi minőségében jelentős segélyeket tudott szerezni hadseregünk, mindenekelőtt egészségügyi alakulataink számára — elsősorban az olasz- országi amerikai Vöröskereszttől és más segélyszervezetektől. A fegyverszünet megkötése után Voska úr tagja lett a párizsi amerikai békeküldöttségnek. E minőségében aztán Wilson elnök titkárával, Mr. Crellel együtt kiküldték a közép-európai hírszerzés megszervezésére. Akkor már köztársasági elnökként egyetértettem azzal, hogy e hírszerzés központja Prága legyen. ...titkosszolgálatunk Amerikában [...] nagymértékben hozzájárult, hogy ügyünk oly hamar elnyerte az amerikai kormány, sőt a legfelsőbb körök hathatós rokonszenvét. Voska úrnak alkalma volt rá, hogy rendszeres tájékoztatást adjon európai tevékenységünkről és terveimről az amerikai kormány vezető személyiségeinek, House ezredesnek és magának Wilson elnöknek is” (293-294.). Azt is kibeszéli Masaryk, hogy mind a németek, mind a magyarok által lakott területeket, sőt az egész későbbi Szlovákiát, katonai csapatokkal szállták meg. „Szlovákia Csehországhoz való csatolásának államjogi megindoklása régóta foglalkoztatja a teoretikusainkat és politikusainkat. Itt csak azt az elfoglalására jogosító felhatalmazást említem meg, amelyet az antant 1918. december 4-én adott ki. A déli szlovák határ meghúzása a katonai szakértőkkel, Foch-sal és Weygand-nal tartott előzetes tanácskozások után 1919. február 13-án történt meg Beneš doktor, valamint Pichon miniszter és M. Berthelot által” (386-387.). Később így folytatja: „...a cseh országrészek határai már adva vannak, mert a cseh állam jogilag még ma is szabad. Csehország (valamint Morvaország és Szilézia) úgynevezett német nyelv- területén számos cseh él, igazságos dolog tehát, hogy a fölújított állam ezeket a területeket megtartsa. Igazságtalanság lenne néhány százezernyi csehet odadobni a pángermánoknak. [...] Remélhető, hogy alábbhagy a csehországi németek nemzeti sovinizmusa, melybe a brutális pángermán agitáció hajszolta bele őket” (422.). Mit
