Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - III. (tanulmány)
50 Csicsay Alajos kolaj Nyikolajevics, orosz nagyherceg Ausztria-Magyarország feldarabolására vonatkozó felhívását, amit állítólag a Ruszkoje Szlovoból vett át a Kijevben megjelenő Čechoslovan 1914. szeptember 20-i száma. Ennek egyik mondata így hangzik: „Magyarország függetlenséget kap, és így 1849 végzetes hibája jóvátétetik. Ugyanakkor azonban Magyarországot magyar lakosságú országrészeknek kell határolniuk” (27.). Több szó erről nem esik Masaryk emlékirataiban. Hadd tűnjék úgy, hogy ez nem az ő ötletük volt, hanem az oroszoké, akik a politikus véleménye szerint nem is ismerték Közép-Európát, ezért „zavaros és ködös elképzeléseik voltak, különösen nemzetünk [mármint a cseh nemzet — Cs. A. meg/.\... és Ausztria sorsát illetően”. Neki persze nem, amiről így vall: „Politikai programom a cseh vágyak és kívánságok ötvözete volt, államjogi, történelmi és természetjogi program formájában megfogalmazva; egy pillanatra sem tettem le a Szlovákiával való egyesülés gondolatáról - származásom szerint szlovák és morva voltam. Jól ismertem Szlovákiát, hiszen gyakorta megfordultam ott, így hát kijelöltem magamnak a magyar- országi határokat; a biztonság kedvéért megkértem Antonín Hajn doktort, hogy - azt hiszem, katonatiszt - ismerősével rajzoltassa be nekem a térképre Szlovákia déli határait. Ezzel a vázlattal és a főbb határvárosok listájával utaztam külföldre” (32.). Azonban elhallgatja, melyek voltak ezek a „határvárosok” és miből kiindulva rajzoltatta meg névtelen ismerősével Hajn doktor a déli határokat. De nagyon érdekesek Madaryk németekre vonatkozó kitételei is. „A mi német kisebbségünk [...] alighanem egészen különleges kisebbség. ...3 millió a 10 millió ellenében. [...] Németjeink mögött ott áll a nagy német birodalom, határosak Ausztriával is, Ausztria pedig Németországgal. [...] A háború és különösen a prágai fordulat után németjeink megpróbálták megszervezni saját területüket, de [...] ez a kísérlet mutatta meg, hogy lehetetlen adminisztratív módon összefogni a szétszabdalt, össze nem függő területet. [...] ...sok híve volt annak a programnak, hogy az új államok határait lehetőleg nemzeti-nemzetiségi alapokon jelöljék ki. Számos politikus, akikkel megvitattam a kérdést, érett megfontolás után az én véleményemet fogadta el, mely szerint a német kisebbségi területek jelentős részének gazdasági érdeke és területi diszkontinuitása a mi történetjogi érvelésünk mellett szól, és az álláspont győzött a békekonferencián is” (400-401.). A német kisebbség gazdasági érdeke lett volna, hogy Csehszlovákiához csatolják őket? De hát ki volt kíváncsi a véleményükre? Mint ahogy a magyarokéra sem... Nem kis gondot okozott Masaryknak a szlovákok megnyerése sem a esetiekhez való csatlakozásra. Politikusaik egy része ugyanis Magyarország területén képzelt el egy autonóm szlovák területet kialakítani, sőt önálló államot. Ettől kellett eltántorítani őket. „Be tudtam bizonyítani a szlovákoknak, mennyire ismeretlenek ők a politika világában és milyen kudarccal végződne, ha önállóan próbálnának föllépni. Önálló Szlovákiáról egyáltalán nem lehetett komolyan beszélni; csak az a lehetőség maradt volna, hogy Magyarországon belül váljék autonómmá. De az adott körülmények között ez sem volt lehetséges, így nem maradt más, mint velünk való
