Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Tözsér Árpád: Minerva Bélvatán (naplójegyzetek)
38 Tőzsér Árpád kém!, akartam mondani, de nem mondtam semmit, mert valószínűleg úgysem jött volna hang ki a torkomon. Botorkáltam lefelé a lépcsőkön, s az idős Voltaire-re gondoltam, aki mikor Varicourt kisasszony megölelgette, mindig így sóhajtozott: „Ah, kisasszony, az Élet és a Halál ölelkeznek most össze.” (S André Maurois, aki mindezt megírta, megjegyzi: Voltaire-Halál nagyon nem vetette meg az efféle ölelkezéseket.) Június 29. Frissítő fürdő a kánikulában: a dél-koreai és a török nemzeti futballválogatott ma a világbajnokság harmadik helyéért (a bronzért) játszott, s a két csapat olyan futballt produkált, amilyet már régen nem láttam. S a játékosok a meccs után összeölelkeztek, s a törökök úgy ünnepelték a koreaiakat, mintha azok nyerték volna meg a mérkőzést, pedig 3:2-re éppen hogy elvesztették. Ez a tiszta barátság, sportszerűség, nagylelkűség, a remek játék után, meghatott. Mintha középkori nemes lovagok küzdelmét láttam volna, drámát és katarzist, ilyenkor megértem a futballista írókat, Esterházy Pétert, Kukorelly Endrét. Jegyezzük meg a török csatár, Hakan Sükür nevét: körülbelül azzal a tisztelettel nevezik a Boszporusz Bikájának, ahogy egykor Arthur lovagkirályt a Kő Kardjának nevezték. Igazában ez a koreaitörök küzdelem volt a világbajnoksági finálé. Ami holnap következik (a német-brazil döntő), az már akármilyen lesz, a képe csak a mai mérkőzés függvényében alakulhat. Július 5. Bélvata kisközség a Dunaszerdahelyi járásban, tanszékvezetőnknek, Mészáros Andrásnak a szülőfaluja. A Mészáros-portán az utóbbi években kihelyezett tanszéküléseket szoktunk tartani - tegnap kvázi tanévzárót tartottunk. Az átépített parasztház múltjára már csak a tágas udvar emlékeztet: valamikor rakott szekerek forogtak itt, kellett a tágasság. Most az udvart ápolt gyep födi, a végében három hatalmas diófa. A „kihelyezett tanszékülés” fénypontja a házigazda által saját kezűleg és szemünk láttára elkészített bográcsgulyás Whitehead módra. Bandi tanár úr annak idején filozófia-magyar irodalom szakot végzett, az egyik tanulmányának a címe, jellemzően: Az irodalomtörténet-írás metafizikai háttere. Mindkettőnknek Whitehead a kedvenc bölcselője, gulyásevés közben arról értekezünk, hogy ha a természet nem pillanatnyi, ha nincsenek benne végső pontok, csak működés van (mondá anno W. mester), akkor a bográcsba merített szedőkanál visszatartott működés, mert addig mindenképpen meg kell őriznie pillanatnyi állapotát, amíg tányérunkba szállítja fejedelmi tartalmát. Ebben megegyeztünk. Este tábortüzet raktunk a diófák alatt. Bandi eldicsekedte, hogy a diófáin baglyok tanyáznak. Valószínűleg azért költöztek ide, mert a bajszos házigazdát Minervának nézték, mondám én. 20 óra 12 perckor Minerva egyik baglya lefosta G. kollégánk vadonatúj zakóját. H. kolléganő azzal vigasztalta G.-t, hogy ez egy speciális esete az élettel való találkozásnak, s beidézte neki Mészölyt: Az élet madárfos a levegőben. - Ennyit Bélvatáról és a pozsonyi Come- nius Tudományegyetem magyartanárainak kihelyezett tanszéküléséről.
