Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - FORDULÁSOK - Juhász Katalin: Ulysses újratöltve (tanulmány)
Ulysses újratöltve 77 Szolláth néhány érzékletes példát is felhoz Szentkuthy említett fantáziahiányos megoldásaira. íme, az egyik. A Kirké-fejezet egyik jelenetében arról van szó, hogy az aznap délelőtt eltemetett Paddy Dignam éjjel megjelenik a főszereplő, Leopold Bloom előtt egy emberarcú kutya képében. A mondat eredetiben így hangzik. „The beagle lifts his snout, showing the grey scorbutic face of Paddy Dignam.” Gáspár Endre fordításában: „A vizsla felemeli pofáját, Paddy Dignam szürke skorbutos arcát mutatja.” Szentkuthy viszont realista marad, egyszerűen nem hisz az angol szövegnek, és félrefordít: „A rendőrkutya felfelé szimatol, Paddy Dignam skorbutos, elszürkült arca iránt.” Szolláth viszont így ír erről:„A magyar szövegben nemcsak az érthetetlen, hogy mikor került oda Padddy Dignam, akire felnézhet a kutya, hanem elvész a Kirké-fejezet egyik fontos Homérosz-utalása. A bordélynegyed emberi figurái ugyanis gyakorta valamilyen delej, megszállottság vagy szenvedély hatására állattá változnak, ha nem is éppen disznóvá”, és a következőképpen fordította az ominózus mondatot: „A kopó felemeli a pofáját. Paddy Dignam skorbutos, elszürkült arcát viseli.” Szentkuthy akkor sem vállalja Joyce szürrealista ötletét, amikor nem fordítja le, hogy a részeg kubikus lazán vállára veszi az utcai lámpát és úgy sétál tovább, hogy közben a kandeláber zavartalanul világít, mint egy fáklya. Joyce: „Shouldering the lamp he staggers away through the crowd with his flarint cresset.” Szentkuthy: „A lámpába fogódzkodva odábbtámolyog, át a tömegen lángoló orrával.” Az új változat: „Vállára veszi a lámpát, támolyogva átkel a tömegen lobogó fáklyájával.” Szegedy-Maszák Mihály, ha lehet, még tovább nehezíti a regény értelmezőjének dolgát. „Görög eposz hősét latin fordításban nevezi meg. Angolul beszélő ír szereplőnek a latin miséből vett idézetével kezdődik, ám ez a szöveg maga is héber zsoltár átírása. Nagyrészt olyan nyelvre fordítja le Odüsszeusz történetét, amelyből éppúgy kiérezhető az ír jelleg, mint azokból a hangfölvételekből, amelyeken Joyce a müveiből mond el részleteket. Lehetséges, hogy az Ulysses fordítása azért különösen időszerű, mert arra a sajnálatos tényre emlékeztet, hogy a huszonegyedik században minden nyelv idegen nyelvnek bizonyulhat.” Az Ulysses tehát kétségkívül több vonatkozásban is megvilágítja az eredeti mü és a fordítás bonyolult viszonyát. És mivel nemrég szerencsésen átléptünk 2012-be, Joyce magyar rajongói remélhetőleg hamarosan kézbe vehetik az „újra- töltött Ulyssest”, és feltárulnak benne azok az idáig rejtve maradt értékes nyelvi, sti
