Irodalmi Szemle, 2012
2012/10 - IRODALMI SZEMLE - Szalay Zoltán: „Nekem ezekkel a kis történetekkel kell bíbelődnöm ” (beszélgetés Darvasi Ferenccel)
18 Szalay Zoltán — Ennek az egy dolognak nincs köze Tar Sándorhoz. A 6714-es személy című elbeszélését például nem szeretem, az életmű nagy átlagához képest kevésbé érzem erősnek. Nálam ez nem irodalmi, hanem saját, gyerekkori vonzalom. Lakótelepen laktunk, ahol, ha kinéztem az ablakon, ott voltak a sínek, a háztól körülbelül száz-százötven méterre, így a vonatok teljesen beépültek a hétköznapjaimba. Már gyerekkoromban is ugyanaz a két mániám volt, mint most: a foci meg a vonatok. De amikor a lakótelepen jött a vonat, még a focizást is abba kellett hagyni, ez volt a fő mánia. Ez tehát gyerekkoromtól megvolt, hol kevésbé, hol erőteljesebben. Tudnék még filmeket is mondani, mint Lars von Triernek az Európája vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatok, amelyekben elég erős ez a szál, és nagyon szeretem őket, de ezek később jöttek számomra, mint a gyerekkori szenvedély. Egyébként pedig ez az őrület Pesten teljesedett ki a rendező- és teherpályaudvarok, a járműjavító műhelyek, a vasúttörténeti park és a restik világának feltérképezésével. Kezd ez a mánia most már elhatalmasodni rajtam, s erősen beépülni a szövegeimbe is. Azért törekszem rá, hogy a vasút jelenléte sohase legyen öncélú a kisprózáimban, mint ahogy a futballé se. Volt, hogy egy beszélgetésen felhozták, különféle irodalmi művekben milyen metaforaként jelenik meg a vonat - én így nem tudok gondolkodni a vonatokról, nekem ez nagyon primer, zsigeri élmény.- Epithetőek-e még szerinted erre a nyelvre, amelyet az Elválikúan működtetsz, további világok, akár kisprózában, akár nagyobb elbeszélésekben gondolkodva? Min dolgozol tehát most, mi várható tőled a közeljövőben? — Nehéz kérdés számomra, tudom-e, akarom-e ezt továbbvinni. Ahogy lezártuk a kötet anyagát, belevágtam egy munkába, amelyből egy novellafüzér állhatott volna össze. Azok kicsit másfajta szövegek voltak, mint amelyek a kötetbe kerültek, nagyon személyes írások, anya-történetek. Úgy éreztem azonban, hogy ilyen-olyan okokból nem tudom továbbcsinálni, abbahagytam. így most kicsit leálltam - ezt a nyelvet, amelyet a kötetben használtam, kissé nagyképűen fogalmazva, problémamentesen tudnám tovább működtetni, de nem biztos, hogy van értelme húsz ugyanolyan novellát megírni. Nem akarom újra és újra ugyanazt megfogalmazni. Lehet, hogy valami mást kellene csinálni, de egyelőre nem nagyon találom. Adtam magamnak most egy kis szabadságot. Mindig jár az agyam, és gondolkodom, mit tudnék kihozni bizonyos témákból, és hogy tudnék-e az Elválikban közélteknél szorosabban összefüggő szövegeket írni. Nem regényt, de egy olyan novellafüzért, ahol nagyon erősen egybefonódnak a történetek. Átmeneti időszak ez, egyelőre nem dőlt el, milyen úton haladok tovább.
