Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - FORDULÁSOK - Juhász Katalin: Ulysses újratöltve (tanulmány)
JUHÁSZ KATALIN Ulysses újratöltve James Joyce Ulyssesét a modern irodalom egyik legjelentősebb müveként tartjuk számon. Mára azonban bizonyossá vált, hogy a magyar olvasó az eddigi fordítások alapján csak meglehetősen hiányos, elferdített képet alkothatott erről a regényről. E tényre az elmúlt évtizedekben többen felhívták a szakma figyelmét, konkrét példákkal illusztrálva kételyeiket, s egy új, kritikai fordítás szükségességét hangsúlyozva. A regény eddigi két magyar fordítója, Gáspár Endre (1947) és Szentkuthy Miklós (1974, 1986) többek szerint nem vették észre azokat a belső utalásokat, rejtett ösz- szefüggéseket, egyes motívumok és attribútumok ismétlődését, amelyek egymástól akár több száz oldalra lévő részleteket kapcsolnak össze, tesznek érthetővé. Leginkább ez a hiányosság zilálja szét az eredeti mü precízen kidolgozott struktúráját, ahol az első látásra lényegtelennek tűnő részleteknek is fontos szerepük van, mivel épp ezek tartják össze a narratívát, ezek nélkül a szöveg darabjaira esik szét és követhetetlenül burjánzik. A legjelentősebb Joyce-kutatók egyike, Fritz Senn így jellemezte ezt a feladatot: „Az Ulysses fordítói igazi Odüsszeiára indulnak, pont annyi ügyességgel, ötletességgel, kitartással, és ha lehet, egy jótét bölcsességistennő segítségével kell felvértezniük magukat, amennyivel maga Odüsszeusz volt felvértezve.” Óhatatlanul is kegyeletsértésnek tűnhet, ha valaki arra vállalkozik, hogy mérlegre tegyen egy korrekten szöveghű interpretációt (Gáspár Endre fordítását) és egy művészi átköltést (Szentkuthy Miklósét), amelyek hiányosságaik ellenére is komoly teljesítmények, főleg annak fényében, hogy mind a német, mind a francia Ulysses-fordítások csapatmunka eredményei, nem pedig egyetlen fordító nevéhez köt- hetőek. Jelenleg a „magyar Joyce”-ként is számon tartott Szentkuthy Miklós munkája számít a kanonizált Ulysses-íoxáításnak. Ő maga is tanulmányban bírálta a Gáspár-fé- le fordítást, mielőtt nekifogott volna a feladatnak. Tény azonban, hogy amikor annak idején a kiváló magyar író leadta munkáját az Európa Kiadónak, Osztovits Levente a következő szavakkal kommentálta a fordítást: „Kiderült, hogy Szentkuthy nem tud angolul.” Kappanyos András irodalomtöténész 1998-as tanulmányában azt íija, hogy Szentkuthy „a maga művének akarja ezt a könyvet”. Azaz úgy véli, Szentkuthy írói becsvágya túlterjedt a fordítói becsvágyon. Végül pedig azt a következtetést vonja le, hogy ha valaha sor kerülne az új kiadásra, a nyilvánvaló fordítói hibák kijavításánál is fontosabb feladat lenne Szentkuthy nyelvi túlburjánzásainak enyhítése. Az Ulysses új, kritikai fordítása, amelyen Kappanyos András vezetésével hét éven át dolgozott egy négytagú munkacsoport, két évvel ezelőtt elkészült. (Mivel
