Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Bolemant Lilla: Női mese II. (tanulmány Szenes Piroskáról)
Női mese II. 51 ban Kata - csalódásain túltéve magát - eldönti, hogy ő maga fogja irányítani a sorsát. Ez az irányítás azonban kimerül a számára - társadalmi helyzetéből adódóan - megengedett lehetőségekben, például többször is új munkaadót keres a városban, és maga választ szeretőt, akivel táncolni tud, és jól érzi magát. Nem teljesen a véletlen embere tehát, mint a kalandregények hőse, s életkedvét a regény végére sem veszti el, nem omlik össze a testi-lelki csapások alatt, hanem éli tovább az életét. Részben a próbatételes regény hőseivel egyezik, mert életkedve megmarad, vagyis mint ahogy a próbatételes regény szereplőinek, Katának sem változik meg a jelleme és a természete, csupán tudatosítja sorsa határait. Tapasztalatai alapján azonban úgy dönt, hogy nem keresi tovább a boldogságot (melyet a mandolinban vélt megtalálni), hanem visszatér a faluba, és folytatja a számára rendelt életet. A főszereplő sorsában az általános női sorsra ismerünk. Az identitás keresése Kata esetében tudattalanul történik, hiszen az alárendeltségét természetesnek látja. Képtelen arra, hogy előre megírt sorsát elkerülje, vagy határozott irányba befolyásolja. Kezében van ugyan a sorsalakítás eszköze, a zenei tehetség, amely tudattalanul is valamiféle kitörési kísérletekre ösztönzi, de nem találja meg többszörösen kisebbségi helyzetéből a kivezető utat. A megoldás, a saját női identitás kialakulása a jövőbe vetül, mint ahogy ez a korszak női regényeinek nagy részében történik. Vándorlásával kilép ugyan a falu szabályai közül, s elindulhat egy önálló élet felé, de a vándorútja során szerzett tapasztalatai a női szerep, életút előre meghatározottsága miatt csupán ideiglenesen és látszólag billenthetik ki a hierarchikus viszonyokat stabilitásukból. A kilépés is csupán látszólagos, hiszen mindegyik helyszín ugyanaz: a konyha, a szolgálói kamra, amely Bahtyin elmélete szerint a központi kronotoposz szerepét ölti fel. Az utat, vagyis a tér és az idő folyamatát tehát a konyha szakítja meg, s a bahtyini elmélettel ellentétben nem a találkozások történnek itt. A találkozások színhelye a kinti világ, a konyha központi szerepe ebben az esetben azt hivatott kifejezni, ami a nő számára a központi helyet jelenti. Itt megfigyelhető tehát a nyilvános és privát szféra közti eltérés, ellentét, hiszen a Kata sorsát befolyásoló események mindig a külső világba való kilépéskor, a konyhán kívül történnek. A konyha képe, kronotoposza a női szerepbe zártságot is jelenti, s az ebből a szerepből való kilépés következményekkel járó veszélyeket rejt magában. Bahtyin kronotoposza mint poétikai megoldás azért merülhet fel ebben az összefüggésben, mert a konyha és a kinti világ színhelyei és időhelyei összefüggenek egymással, mégis egyszer s mindenkorra el vannak választva egymástól, mint ahogy ezt Voigt Vilmos is megjegyzi egyik tanulmányában. Példaként a Hamupipőke-mese két kro- notoposzát, a konyhát és a bált hozza fel, amelyekben szintén nem a valódi időről van szó, hanem poétikai megoldásról.15 Kata vándorlása, szerencsepróbája során végül rádöbben, hogy vissza kell fordulnia a számára kijelölt élethez. Nincs kényszerítő körülmény, ami ezt a döntést megmagyarázná, a regény korabeli, s későbbi értelmezői ezért tartották érthetetlennek Kata menekülését, s a szöveg hiányosságaként értelmezték a magyarázat nélküli gyors hazatérést. Ha azonban a női Bil-
