Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - PRÓ ÉS KONTRA - Bolemant Lilla: Női mese II. (tanulmány Szenes Piroskáról)
52 Bolemant Lilla dungsroman felöl is megpróbáljuk értelmezni a regényt, arra a következtetésre juthatunk, hogy Kata döntése a történtek egyenes következménye volt. „A női fejlődésregények narratívái sokkal inkább a befelé fordulás irányába haladnak az aktív beilleszkedés, lázadás vagy tudatos visszavonulás helyett, és számos esetben - a rendelkezésre álló társadalmi szerepek kitágítása helyett - a hagyományos női szerepeket szilárditják meg” - állítja Séllei Nóra Abel, Hirsch és Langland megállapításaiból kiindulva.16 Kata narratívája Séllei elemzésének megfelelően a szubjektumformálás azon példája, amely a társadalmi nemi szerepek biológiai nemi meghatározottságaként jelenik meg, s nincs olyan társadalmi (pszi- choszociális) tér, amelyben az egyén képességeit kibontakoztathatná és vágyait megvalósíthatná.17 Kata próbálkozásai eredménytelenek, kereső útja csak csalódásokhoz vezeti az élet minden területén. Önálló szubjektumként, nőként nincs helye abban a világban, amelyben a boldogságot megérezni véli, hiszen esetében tudatos útkeresésről szinte nem is beszélhetünk. Próbál megfelelni az elé kerülő feladatoknak, legyőzni az akadályokat, s tovább keresni az ismeretlen boldogságot. Természetes tehetsége és vágyai viszik előre az ismeretlenbe, de nem tud összhangba kerülni a világgal, egyénisége fejlődésének iránya nem egyezik az elvárt társadalmi szereppel. A regény befejezése tehát a női fejlődésregény egyik változatának megfelelően alakul. Mivel nincs olyan pszichoszociális tér, amelyben a szegény szlovák cselédlány művészi tehetségét és akaraterejét kibontakoztatná, valamilyen módon be kell fejeznie a keresést. Fejlődésének, tanulási folyamatának eredménye nem az, hogy individuumként összhangba kerül a társadalmi szerepekkel, hierarchiával, és így kiteljesedik, megtalálja helyét a világban. Ezzel ellentétben tudatosítja helyzetének kilátás- talanságát, s nem sok választási lehetősége marad. Mivel egyénisége nem hajlik az önpusztításra, ösztönös jókedve, életöröme nem engedi, hogy története öngyilkossággal végződjön. A szerző olyan befejezés mellett dönt, amely az értő olvasó számára világossá teszi a női sors szegénységgel összefonódó determináltságát és észrevétlenségét, a mindennapi munka és egész élete egyhangúságát, örömtelenségét. Kata hazatérésével a kör bezárul, egyúttal folytatódik a gyermekekben, de megoldást nem kínál fel. A kor regényeire jellemzően a Csillag a homlokán nem magyaráz, nem ad támpontokat a megoldáshoz, csupán rögzíti a női sors társadalmi szerepek általi meghatározottságát. A megoldás lehetősége merül fel csupán halványan a regény végén Kata kislányával kapcsolatban, de ez legalább ugyanannyira utal a determináltságra is: „...nem is mintha a maga lánya, de maga született volna meg újra, olyan.”18 JEGYZETEK 1 Propp, Vlagyimir Jakovlevics: A szereplők funkciói. In uő: A mese morfológiája. Ford.: Soproni András. Osiris, Budapest, 2005, 33-65. 2 Uo„ 29.
