Irodalmi Szemle, 2012
2012/9 - ODA-VISSZA - Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén - II. Miért nem lett jó hungarusnak lenni? (tanulmány Kovács Endréről)
Oda-vissza CSICSAY ALAJOS Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén* II. Mióta nem lett jó hungarusnak lenni? A 20. század első felében bontakozott ki Magyarországon a népi írók mozgalma, amelynek tagjai arra buzdították olvasóikat, hogy népben-nemzetben gondolkodjanak. Tévedés ne essék, a nép-nemzeti buzgóság nem a két világháború között született, hanem úgy kétszáz évvel előbb, csak akkor még nem így hívták. Különben a nép, a nemzet és a belőlük eredő fogalmak definiálása fölöttébb nehéz feladat lehetett - valamikor. Ma már nem szükséges velük bíbelődni, csak le kell emelni a polcról az Értelmező Kéziszótárt, vagy lenyomni néhány gombot a számítógépen, s rögvest olvashatjuk a megfelelő választ. Helyeset, pontosat is? No, ez már nem annyira biztos. Olyan fogalom, hogy nép-nemzet nincs benne, viszont a nép, a nemzet és a nemzetiség megtalálható. Nagyjából tudjuk, hogy melyik mit jelent, hiszen az utóbbi két-háromszáz év történelme ezek kialakulásáról szól, meg a népek, nemzetek, nemzetiségek egymáshoz való viszonyáról. A legújabb kori történelem mással sem igen foglalkozik, mint az említett embercsoportok viszonylatában egymás elnyomásáról, bekebelezéséről, leigázásáról, egymás elleni küzdelmeiről, a felszabadító harcokról meg effélékről. Esetenként szó esik jogokról is, a leginkább meg nem adottakról. A különböző népcsoportokat szokás közösségeknek is nevezni. A humánetológia igen szigorúan bánik e fogalommal, mig más tudományok, tudományágak sokkal lazábban. Most már ezért is nehezebb határvonalat vonni egyes fogalmak között. Némi tájékozottság, kifinomultabb ráérzés és ráértés kell ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni, egy-egy kifejezés milyen szempontból mit jelöl. Egy elvárás azonban kétségtelen lett. Ha a politika, a történelem vagy bármely más humántudomány szakterületein akarunk eligazodni, s közben szeretnénk rájönni az események indító okaira is, okvetlenül figyelembe kell vennünk némelyik természettudományi ág kutatási eredményeit, mint már említettem, elsősorban a humánetológiáét. Különben megrekedünk a diagnosztizálásnál. * A dolgozat első részét 2012. júliusi számunkban közöltük. — A szerk.
