Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Kovács Lajos: A tartalommal megtöltött pillanat (tanulmány M. Csepécz Szilvia meseregényeiről)
A tartalommal megtöltött pillanat 77 Valóság és mese között az Ösvény filozófiai eredetű. Csepécz ösvénye ugyanonnan ugyanoda visz, de a körúton megtöltődnek a félszoba hiányai. Nem felejtjük el mégsem a mesét, így a mesebirodalom sem veszít el minket. Ritka pillanat, amikor ezt észreveszi - talán inkább megsejti - az inneni világ, és az írót kitüntetik egy mosolyvirágos Hortenzia-kalappal. Hősei pedig meglepik egy Körte-verssel (lírában szélesebb a mosoly). A mottó már egyszerűen e világi: „Éljen a barátság!” A nemfelejtés éthoszát megteremtő filozófia éppen annak a világnak áll útjába, amelynek legfőbb eszközei, a számítógépes játékok őrölni, pusztítani teremtődtek, és naponta foglalják el a félszobányi őrhelyeket, az újabb nemzedékek védtelen játéksarkait. Csepécz Szilvia nem titkolt indulatai trilógiává duzzasztották a mesefolyamot. Az esszéből már idézett gyermek(b)irodalmi okfejtés is ugyanarról a veszélyeztetettségről számol be - ugyanazzal a dacos szembefordulással, önigazoló és olvasó gyermeket vizionáló, védelmező elszántsággal. A nemfelejtők - háborúsnak hitt - győzelmét azonban majd második, sőt harmadik csatává (aprópénzre) váltja az idő, vagyis a két újabb meseregény. Mondhatnánk lefokozást is, mert az ellenségről erősen terjed a hír, hogy túlélő, s talán elpusztíthatatlan. Az írói megrendülésnek bizonyára személyes élménye volt ez a felismerés. Ugyanakkor ennek a sorozattá növesztett háborúnak semmi köze a folytatásos szappanhabzás üzleti megfontolásaihoz. Hosszan érlelődő, vajúdó „nagycsaláddá növekedés” vette kezdetét az első próbát követően. Hogy tisztes távolban, öt, majd újabb hét év múlva követik egymást az ütközetek (mesekönyvek), azt látszik igazolni, hogy nem (b)irodalomvédő ütközetekre készült, számított az első könyv szerzője. Folyamatosan nőtt nagyra körülötte a veszélyeztetett nemzedékek sora is, a felejtés kísérteié is. Az örök főszerepeket a mesevilágra osztotta ki az író, a harctér másik oldalára az örökké változó gyermek, a mindig új nemzedék sorakozott fel. Az első könyv oda-vissza vezető Ösvényének felszabadítását is a következő könyvek Átjáró-keresése váltotta fel. A szimbólumok jelentésbeli különbsége önmagáért beszél. Az ellenség immár a hataloméhes, majd maga a könyvégető gonosz, aki egyben a tudást kisajátító egyszemélyü diktátor. Minden más buta erő őket szolgálja. A védekezők most is a hagyomány toposzaival küzdenek a maguk igazáért: gonosszá varázsolt tündérekért vagy kukákban bujkáló szutykos királylány kezéért, a szimbolikus Örökség újabb szentháromságáért (a Nap éltető erejéért, a Természet folytonos újjászületéséért, a Mindenség világokat teremtő csodájáért), vagy a félbemaradt nevű Dea (Idea?) birodalomért küszködik egy reményeiben megtépázott kortárs szabadcsapat. Megkapják közben egymástól is a magukét! A Hess- hegy titka és a fapapucsokban (AB-ART, Pozsony, 2002) a technoőriilet, a nyelvi igénytelenség, a Királylány a kukában (Median, Pozsony, 2009) zárómesében a számítógépfüggő kisebbik fiútestvér (Miki) meg a majdnem Barbi baba (Barbara) királylány a nagyobbik fiútól (Arnold), ám őt is megleckéztetik a gonoszság szőr-
