Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Kovács Lajos: A tartalommal megtöltött pillanat (tanulmány M. Csepécz Szilvia meseregényeiről)
76 Kovács Lajos tán tovább küszködjön velük-értük az új évszázadban-ezredben). Egy hétköznapinak látszó családi dráma feloldását keresi Ivett, amikor - anyja halála után - apjával új városba költözve meglátja a maga Mary Poppinsét, Hortenzia asszonyt mezítlábasán, sárosán, mosolyvirágos kalapjai között, amint éppen újabb mosolyvirág- küldeményre vár a mesék birodalmából. Ez már maga a konfliktus - távoli rokonságban a mindig elérhetetlennek látszó Élet Vizével! A virágok érkezése elmarad, valakinek vállalnia kell az ismeretlen ok feloldását. Ivett magában hordozza az önfeláldozás minden klasszikus lényének vonásait: ezek pedig tudatos választás eredményei. Egyik morális érve szakrális jellegű: „Egyes-egyedül a szolgálat számít” - mondják az erőt adó gyümölcsök a vándorútra indult kislánynak. S ez a szolgálatot áldozattá emeli. Ebben a hitben Ivett a Félbemaradt Szobából keresni indul az Elfelejtett Mesék Birodalmában a Rétek Asszonyát (majd róla is kiderül, hogy a Földanya egyszerű szolgálója). A misztériumjáték próbái azonban már elemeiben sem hasonlítanak a Sárga út nehézségeire: ez korunk elvadult tája sárkatasztrófák, erdőirtások, sorozatgyártott gonosztevők kíséretében. Kínzásokkal, munkamániás szeretetlenséggel, agyonfegyverkezett rendcsi- nálókkal, üres fejű és felfuvalkodott luftballonkatonákkal találkozunk lépten-nyo- mon, akik megszüntették az átjárást a gyerek- és mesevilág között. És a Valóság lakói máris felejteni kezdték a Mesék Birodalmát. Már-már vulgáris ellentétpárokat fedezünk fel e fantáziátlan, számítógépbe táplált életmód és az önfeláldozó idő- és térutazás között. Csepécz figurái távolról a Kis herceg bolygóinak lakóira is emlékeztetnek, mert a hajdani felfedezés - „jól csak a szívével lát az ember...” — megidézett tartalma számukra kiüresedett: a Gyűjtőember csak katalogizálja buborékszobáiban a valóság mintapéldányait, Durcária fontoskodóan lélektelen lakói számára a „szieszta” az egyetlen individuális érték, Mindenerdő Tölgygazdája pedig tehetetlen az erdőpusztító értelmetlenséggel szemben. A küldetés célja mégis hagyományközelibb, mint Óz birodalmának látványos fényeffektusai: az Elfelejtett Birodalom létezése nem kérdés, oda és vissza is vezet egy ösvény, csupán a szabadságot kell hozzá visszaszerezni. Ez a mesetér nem lep- leződik le, nem veszíti érvényességét, mint a hókuszpókuszok Smaragdvárosa. A hagyományok legnemesebbike sem sérülhet ebben a filozófiában, a jónak győzedelmeskednie kell. A kalandos út csakis az Idő megfoghatatlanságában járható be, mert „az Idő mindenütt ott van... Ti is benne vagytok. És nem az a fontos, hogy mettől meddig tart valami, hanem hogy miképpen töltitek meg tartalommal a pillanatot”. Az Idő tehát a pillanat végtelensége, amibe minden belefér, amiben mindenki elfér. A mutatók nélküli - szürreálisán Salvador Daly-s - falióra még a Félbemaradt szoba félbemaradt holmijainak értelmét is megadja: „Mindegyikük segít felismerni a hiányt, és lehetőséget ad a kitöltésre.” S mert Csepécz költő is volt, az ő transzcendentális eszközei, „...a Mosolyvirágok magukban hordják a csillagok énekét, a nap ragyogását, a vizek mélyének titkait és a föld erdeinek erejét”. Egy tudatosan csupasz próza lírája izzik fel egy-egy ilyen pillanatban a szövegből.
