Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Kovács Lajos: A tartalommal megtöltött pillanat (tanulmány M. Csepécz Szilvia meseregényeiről)
A tartalommal megtöltött pillanat 75 újabb és újabb gyerekek lássák meg a napvilágot. Mert a mese is velük és általuk születik meg ismét: ha nincs kéz, amelyik kinyitja a könyvet, ha nincs vágy, hogy felfedezzük és továbbadjuk a betűk titkait, a gyermek(b)irodalom kapuja is örökre becsukódik” (Macerák a gyermek/b/irodalomban. Irodalmi Szemle, 2011. október, 10. sz., 48.). Az idézet önmagában még nem magyarázat, csak utalás a folyamatosság szándékára: egymás mellett élnek, egymás köpenyéből bújnak ki az irodalom régi és új meséi és mesehősei. Csak így maradhat élő és folyamatos ez a kultúra. Ebben az összefüggésben pedig jogos a kérdés, hogy újdonságoknak számítanak-e az alkalmazások és az áthallások? A Kicsi, kisebb, legkisebb meseregény már címében egyszerre vállalja és át is szabja ezt a folyamatosságot. Konzekvensen ragaszkodik a mágikus meseszámhoz és a - hagyományosan testvéri - összetartozás fokozataihoz. Ám ez az összetartozás itt mégsem testvéri, fokozatai pedig önmaguk „mínuszos” ellentétébe fordulnak. A főszereplő Kicsi egyenlő a hagyományos legnagyobbal, viszont szakít a fiújogú mesehősi szereppel, mert lány áll a helyén. Mint Kicsi éppen úgy főszereplő, ahogyan a királyfiak és szegényember-gyerekek közül a legfiatalabb, de itt legelsőként veszi át a főszerepet: nevében kicsi, ám a hősök közül ö az első, ö hozza haza a mesevilágból a megoldást. Mert a jelző - mint név - szó szerinti tartalmat hordoz: a kicsi csakis a termetre vonatkoztatható, ugyanis a többiek még nála is kisebbek. Az pedig már csak áttételesen magyar népmeséi elem, mint ahogy az sem megszokott, hogy a hármak közül csak a lány - Ivett (hogy is kerül ide ez a franciás hangzás?) - emberi lény, társai sokkal inkább emlékeztetnek a tengerentúli Óz lány- hősének útitársaira. Fürészporral kitömött jószág a póniló (ö a középső Kisebb, s olyan, mint a szalmabáb Madárijesztő), érett gyümölcsként sérülékeny lény Körte (de az ő Legkisebb sorsa nem bádogemberi szívkeresés, nem is gyávasághessegető oroszlánhősködés, merthogy szeretet és bátorság együtt lakik a Legkisebb testben - ilyen értelemben pedig páratlanul egyedi szereplő). További csavar a hagyomány sajátos értelmezésében, hogy a három - próbát tevő - szereplő nem egyenként, külön utakon járva vall kudarcot vagy nyer csatát, hanem összefogva, egymáshoz ragaszkodva botladozik a gonoszság útvesztőjében, ahol egymás nélkül vesztésre lennének ítélve. Csepécz Szilvia megalkot velük egy ember-állat-növény szentháromságot: az Élet teljességét és szétválaszthatatlanságát (amit a következő kötetekben tovább árnyal és értelmez). Miért hagyományos mindez? Amiért utolsó - nem szépirodalmi - eszmefuttatásában a klasszikusok mellé helyezte Harry Potterék világát is. Egy megkerülhetetlen szimbólumrendszerre egy fenekestül felfordult jelen időt épít rá, ahol az archaikus múltnak szerves része a közelebbi mesemúlt, ugyanúgy, mint a jelen a maga technikai vívmányaival, lélektani bíbelődéseivel és manipulációk veszélyeinek kitett gyermekkortársaival. Csepécz azonban a maga alkotta huszadikszázad-véget évekkel a világsikerű angol legendárium előtt, s nem is a varázslat erejével keltette meseéletre (hogy az
