Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Gyüre Lajos: Szűkölnek a kutyák (vers)
GYURE LAJOS Szükölnek a kutyák Szükölnek a kutyák halál oson a kertek alatt hüs szele leng a bokrok alján lopakodik egyre beljebb tudatom zegzugos útjain apránként vetköztet drága szerető előbb csak szavaimat orozva lopja viszi szikkasztó értelem-sorvadás köszönt mind közelebb körkörösen zsugorodik a tér kanyarogva vissza a múltba a gyámoltalan gyermeki létbe visszavonhatatlanul. S már hiába várom hogy megkerülnek az elbitangolt szavak szóbokrok hogy fonódnának karjaimra liánfonatként kerekedne föl-föl egyre magasabbra a szembogarak még látható tükrében jegenye magasában makovec-fává terebélyesedve oltártartó gerendának karcsú tornyok bordázatának templom-őrző kapubálványnak reménynek a reménytelenségben mert hogy szétesnek a távolságok a közelítő mészlerakódás gyorsul a múló idővel cimbalomhúrként pattan a csont s az izomkötegek foszlanak elnyűtt madzagként lógnak ernyedten elmerengve a múltak délibábívén egyszer volt mesék távolból integető szálán tört tükrök emlékdarabjaiba kapaszkodva fogódzót keresve dülöngök szalmaszál életem egyre mélyebbre zuhanó bugyraiba s mondják nem az vagyok aki voltam észre sem veszik hogy a semmi ködén ellebegek gyaluforgács és négy szál deszka között fekve s várva a jerikói kürtök eget rengető harsonáját. Kassa, 2011. 06. 01. Herczeg Ferenc és az illusztrátor, Hincz Gyula saját kezű aláírása az író 80. születésnapjára, 1945-ben megjelent Sziriusz díszkiadásának belső címlapjáról.
