Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett (emlékezés Ozsvald Árpádra)
SZEBERÉNYI ZOLTÁN Koszorú helyett Ozsvald Arpád meg nem ért 80. születésnapjára Emlékező és emlékeztető szándékkal íródtak ezek a sorok. Ozsvald Árpád, az egykor széles körben népszerű költő ebben a hónapban töltené be nyolcvanadik életévét, de már nyolc éve nincs közöttünk. Az emlékezés megbecsülő gesztusa azok tisztsége, akik ismerték és szerették. Az emlékeztető szándék elsősorban a költő halála óta felnőtt olvasói nemzedékek felé irányul, akik vajmi keveset hallhattak róla, hiszen az elmúlt évtizedben méltatlan csend övezte a költőt és művét. A halála után megjelent válogatott köteteit sem kísérte rangjához méltó visszhang. Arról pedig, hogy Ozsvald Árpád költészete mennyire él napjainkban az egykori verskedvelő kortársak emlékezetében, csupán sejtéseink lehetnek. Halála óta nagyot fordult a világ, változásai félelmet keltő irányba mutatnak. A bibliai Lót felesége sóbálvánnyá vált, amikor visszanézett. Vajon nem jutnánk-e hasonló sorsra, ha belelátnánk a jövőbe. Abban ma már talán senki sem kételkedik, hogy az irodalom sokat veszített a társadalmi súlyából, közgondolkodást formáló erejéből. Közhely arról értekezni, hogy a tudományok napjainkban tapasztalható szédületes fejlődése döntő módon és megállíthatatlanul átalakítja az emberi tudatot, a szellemi életet, így az irodalmat, benne a költészetet, és még inkább a befogadóinak az Ízlését, igényeit is. Az értékrend, amelyben Ozsvald Árpád hitt, egyre távolodik a napjainkban kibontakozótól, és az erózió félelmetes jeleit mutatja. Egy évtizeddel ezelőtt még teljes meggyőződéssel írhattuk: „Ozsvald Árpád egyike a szlovákiai magyar irodalom legismertebb, legnépszerűbb költőinek. Az egyetlen talán, akinek társadalmunk minden rétegében, kor- és müveltségbeli különbség nélkül vannak olvasói.” Ma már ebben nem vagyunk olyan biztosak. Az akkori olvasói elvárások jelentősen különböztek a maitól. Ozsvald a korabeli népszerűségét költői és emberi kvalitásainak, versei szuggesztív hatásának köszönhette. Kulturált verselő volt, finom hangulatok megérzője és megformálója. Meghitt, gazdag érzelmi és gondolati telítettségű, gyengéden és bizalmasan humanizáló lírát művelt, fejfájditó spekulációk és talányos modernség nélkül. Verseinek vonzereje jórészt az élményközlés szuggesztív hatásából, átütő erejéből, a látványfestés áttetsző, tiszta képeiből, moralizáló hajlamainak tolakodástól mentes, ihletett megnyilatkozásaiból, drámaian színezett vallomásosságból, az elégiába hajló lírai magatartásból fakad. Ha költészetének egészét, a mintegy félezer versből álló lírai életművét tömören akarnánk jellemezni, ha meghatározó, uralkodó jellemzőjét, lényegi főtulajdonságát - Taine megfogalmazásában: „faculté maitress”-ét - szeretnénk megragadni, óhatatlanul valamiféle életigenlő, szelíd és bölcs derűre, értékmegőrző hűségre kellene gondolnunk. Kiemelkedő opusai, balladaszerü versei a görög szobrok időtlenségét, hibátlan em-