Irodalmi Szemle, 2012
2012/8 - KONSTRUKCIÓK - Filep Tamás Gusztáv:....szabályosan »kiloptak« bennünket Magyarországról" (tanulmány Szenes Erzsiről)
„..szabályosan »kiloptak« bennünket Magyarországról” 27 Egy óra múlva egy német tiszt kért belépést, Franz Novak Hauptsturm führer (tehát szintén százados), aki megkérdezte, hogy megérkezett-e már Baky államtitkár, ha nem, ő megvárná itt. Vasdényeinél éppen ott volt Bródy Sándor, a Zsidó Tanács említett képviselője; míg ők ketten tovább beszélgettek, Novak pedig várakozott; visz- szaérkezett az irodába Ubrizsy, dokumentumot lobogtatva, mely szerint Baky felhatalmazza öt a zsidó internáltak elszállítására. „Én visszautasítottam — írja Vasdé- nyei Baky államtitkár nem rendelkezhet, mert Magyarország kormányzója már a deportálást megtiltotta, és ezt velem a kabinetiroda egy tanácsosa, Radnótfay közölte is. Én a foglyokat nem adom ki, kifogást emelek Ubrizsy személye ellen is, egy alacsony rendfokozatú tiszttel nem tárgyalok, és nem is lehet a Belügyminisztérium megbízottja, mert az meghatalmazottját nem a Rökk Szilárd utcából választja.”21 Ekkor kezdődött az SS-ek sturmja, előtte egy öreg internált rohant be a magyar parancsnokhoz azzal, hogy a németek géppuskaállást készítenek - a következő percekben már behatoltak a táborba. Beneschofsky Ilona állítása szerint Bródy Sándor „mindenben alátámasztja” a Vasdényei által mondottakat. Szerinte Novak nem engedte meg, hogy elhagyják a helyiséget, s közölte a táborparancsnokkal, illetve mindkettőjükkel, hogy „elviszi ugyanazt az 1500 embert deportálásba, akiket már július 15-én [pontosabban 14-én - F T. G.] elvittek, de akiket visszaszállítottak, mert Eichmann nem tűrheti, hogy az ö parancsait bárki is kontrakarírozza, még a kormányzó sem”.22 A teherautókra ugyanazért volt szükség, amiért a sárga csillagok eltávolítására is: feltűnő lett volna, ha az internáltakat ismét a kistarcsai állomáson próbálták volna bevagonírozni; a teherautókon Rákoscsabára vitték s ott rakták vonatra őket. Ahogy a már idézett Hauer Elemérné mondja: „A németek szabályosan »kiloptak« bennünket Magyarországról.”2’ Szenes Erzsi a hivatkozott beszélgetésben ugyanezt állítja: „Eichmann és társai [...] nem tudtak belenyugodni, hogy tervüket keresztezték és - mint ismeretes - ugyanazokat az internáltakat, akiknek egyszer sikerült megmenekülniük, teherautókba dobták és sebtében egy környéki állomásra vitték, ahonnan a vonat elindult velük, mialatt a zsidótanács valamennyi tagját a svábhegyi Gestapóra rendelték, nehogy közülük bárki is újra eljárhasson a halálvonat utasainak megmentése érdekében.”24 A vonat nem állt meg Magyarországon, csak azután, hogy túlhaladt a magyar-szlovák határon. A telefon- vonalak helyreállítása után Vasdényei fölhívta a katonai szállítás vezetőségét, a fő- kapitányságot, a Belügyminisztériumot és a kabinetirodát, de már késő volt. Az 1960-as években Szenes Erzsit tanúként hallgatták ki a Zsidó Tanácsot 1944. július 19-én cselekvésképtelenségre kárhoztató Hunsche frankfurti perében is.25 Adatait az Eichmann-per jegyzőkönyvéből ismerték, ahol tehát ő is tanúvallomást tett. Szerepel is a közvádló, Izrael akkori főállamügyésze ítélet Jeruzsálemben főcímü könyvében, csak éppen Eliseva Szenesként, a magyar kiadás fordítója, illetve a kötet munkálataiban közreműködő történész nem azonosította őt. Az, amit Gideon Hausner idéz Szenes Erzsi vallomásából, a deportálás első, még meghiúsult kísérletére vonatkozik: „Marhavagonokba zsúfoltak bennünket... Utaztunk egy
