Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Gál Sándor: Kitágult nap 6. - Csillagok? Csillagok! (jegyzet)
70 Gál Sándor Katona első jelentős munkája H föld mathematica leírása a világ alkotmányával együtt. Fő munkája pedig a Közönséges természeti földleírás, amely Katonát a magyar természeti földrajz első önálló rendezőjeként és hosszú évtizedeken át „fölülmúlhatat- lan alapvetőjeként állítja elénk”. Ma már tudományos tényként ismert, hogy Katona Mihálynak ez a munkája „tiszta, hologaeikus, egységes földtani, tehát humbolti koncepció”, amely 24 évvel előzte meg Humbolt Kosmosát... És az is tény, hogy Katona e munkáját megírhatta volna németül, vagy akár franciául is, hiszen mindkét nyelvet kitűnően bírta, de Katona az anyanyelvi tudomány megteremtésén, s az anyanyelvi oktatás terjesztésén fáradozott, amikor magyaml írta meg legfontosabb munkáit. Amióta — s bizony ma már több, mint öt évtizede - „hazajárok” Búcsra, és gyakran egyenest a temetőbe, nem az a kérdés foglalkoztat, hogy ki volt Katona Mihály, hanem az, hogy egy ekkora tudományú ember, aki a korabeli Európa bármely egyetemén katedrát kaphatott volna, miért választotta az akkor nádtetős, csizmát marasztaló sáros utcájú, önmaga sajátos világát élő falut, az eklézsiát, az itteni szolgálatot?! Hogy milyen elképzelések, tervek, anyagi, szellemi és emberi indítékok vezérelték, amikor a maga számára Búcsot választott egy esetleges, ragyogó európai ivű pálya és hímév helyett?! A kérdésre hajszálnyi elfogadható választ sem találtam, pedig amikor az Egy és az Egész kérdése - az egy ember és egy közösség kölcsönviszonya - felmerült előttem, az elhivatottság és a közösségi vállalás egyféle magyarázatul szolgálhatott volna, de ebben a felvetésben nem volt semmi ráció... Mint ahogy abban sem, hogy - immár a 20. században - miért lett ugyanabban a parókiában lelkész, majd esperes az a Soós Károly, aki - néha úgy tűnik fel előttem - tudatosan lépett Katona Mihály lábnyomába - ha a sáros utcákra gondolok, nem csupán jelképesen, hanem a hétköznapi valóságban is... Hogy Soós Károly honnan és hogyan került a búcsi parókiára, azt nem tudom, s még csak meg se fordult a fejemben, hogy ennek utánajárjak. Az esperes úr „búcsisá- ga” egyszerű tény volt számomra. Ám emberi és közösségi munkássága, pontosabban: annak fölismerése, legalább annyi időmbe telt, mint nagy elődjéé. Holott a kertünk végén lévő temetőben kettejük síremléke között a távolság alig pár lépésnyi. Csak már itt Kassán - Tóth Laci jóvoltából - tudtam meg, hogy a mi esperes umnk, akinek gyerekként prédikációit hallgattam, nem csak papi ember volt, hanem lapszerkesztő is. Alapítója és szerkesztője volt a Református Sión című havi folyóiratnak, amely 1929-től 1935-ig jelent meg, a búcsi parókián szerkesztették, s a párkányi Gondos nyomdában nyomták. A lapban nyomon követhető Soós Károly erőfeszítése egy magyar református tanítóképző létrehozására. A folyóirat I. évf. 11. számában indítványt közöl a református tanítóképző felállítására. A határozat szövege: „A Komáromi Református Egyházmegye Közgyűlése látva azt a nagy tanítóhiányt, amely felekezeti iskoláink nagy részét végelpusztulással fenyegeti, kimondja, hogy az érvényben lévő E.T.VI.T.C.57. paragrafusában adott jogánál fogva a komáromi református egyházközösséggel egyetértőleg Komárom városában református tanító- és tanítónőképző intézetet fog felállíttatni. [...] S hogy „a tervbe vett praeparandia felállításának a lehetőségét és feltételeit beható ta
