Irodalmi Szemle, 2012

2012/7 - TÁVLAT - Gál Sándor: Kitágult nap 6. - Csillagok? Csillagok! (jegyzet)

Kitágult nap 6. 71 nulmányozás tárgyává tegye s az azzal kapcsolatos kérdéseket úgy a komáromi refor­mátus egyházközösséggel, mint az állami hatóságokkal részletesen megtárgyalja...” Ma már tudjuk: Soós Károly és az egyházmegye közös erőfeszítése eredményes­nek bizonyult: Komáromban megnyílt a magyar tanítóképző az elmúlt század harmin­cas éveiben... A lapkiadás és az iskolaalapítás mellett Soós Károlynak több könyve is megje­lent. Elsőként említeném meg a nemrégen hozzám kerültet, amelyet közösen írtak Ka- vács Alajossal, „iskolai használatra”. Ebben az „egyházhatóságilag jóváhagyott” kötet­ben Soós Károly a kisebbségbe jutott református egyház Egyházalkotmányát is elké­szítette. Az alkotmány preambulumában ez olvasható: „A szlovenszkói és podkarpat- szkáruszi református egyház magába foglalja a Szlovenszkó és Podkarpatszká Rusz te­rületén lévő református egyházközösségeket. A református egyház az állam legfőbb fel­ügyelete alatt zsinat-presbiteri elvek alapján kormányozza magát. Az egyház minden jo­ga az egyházközösségből ered. Az egyetemes egyház egyházközösségekből áll. Több egyházközösség alkot egy egyházmegyét, több egyházmegye pedig egy egyházkerüle­tet.” A csehszlovákiai magyar református egyház a továbbiakban ennek az alkotmány­nak az alapelvei szerint szerveződött és működött. Soós Károlynak megjelent öt prédikációgyüjteménye is (Egyházi beszédek, Isten és a haza mindenünk, Krisztus a mi életünk, Bízzatok az Istenben', Jöjjön el a Te orszá­god). A. Jöjjön el a Te országod című gyűjteményről lelkésztársa, Boross Kálmán egy­házmegyei tanácsbíró Bevezetőjében így ír: „Negyvenéves lelkész gyakorlatom bátorít Soós Károly prédikációs könyvének ajánlására. Olyan élvezetes és érdekes stílusban vannak írva ezen beszédek, hogy nemcsak lelkésztársaimnak és lévita testvéreimnek ajánlom használatra, de a vallásos világiaknak is házi olvasmányul.” (Boross Kálmán kamocsai lelkész volt, s e sorokat 1928 márciusában vetette pa­pírra. Ez számomra azért érdekes, mert anyai nagyapám Soóky József Kamocsáról szár­mazott, s ma is élnek még ott távoli rokonaim.) Mint látható, Soós Károly - immár a kisebbségi létet vállalván - végezte az ön­maga szerint fontosnak ítélt missziót. Feltehetően ő eskette össze szüléimét - de meg­lehet, hogy segédlelkésze, Horvát Zsigmond -, s engem is ő keresztelt meg valamikor 1937. december havában... Személyes emlékeim is maradtak róla, amikor Nagy Lajos rektor úrral a háborút követően a lóistállónak használt iskolánkat kitakaríttatták, s újrainditották az oktatást... Más helyen részletesebben szóltam erről... Soós Károly halálát követően - akkor még majdnem színtiszta református lakos­ságú - szülőfalum az esperes úr korábbi segédlelkészét, Horvát Zsigmondot választot­ta a gyülekezet élére. Ő hozatta rendben a háború által megrongált templomunkat, pó­tolta a két harangot, s 1953-ban az ő szorgalmával emeltek egy szárnyas emlékművet a II. világháború áldozatainak az emlékére a búcsi temetőben, s annak kicsi párját is meg­építették a zámolyi temető alsó szögletében, ahol a búcsi leventék nyugosznak... A szárnyas emlékmű, egészen véletlenül, ott áll a búcsi házunk temetővel hatá­ros részén - a „kertünk végén”, ahogy mondani szoktuk volt. Oldalt tőle található Ka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom