Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - TÁVLAT - Móser Zoltán: Csontváry nagy távlatot követel (tanulmány)
Csontváry nagy távlatot követel 67 landó adományokkal segíteni. „A körültekintő írásnak meg is lett a foganatja, a plébános a felavatásra kerülő iskolában képesített tanítónőt alkalmazott.” A másik javaslata, az állami óvodarendszer megszervezése is úttörő jelentőségű volt akkor és ott. Ennek bevezetését érdekes módon felkarolta a plébános, aki ekkor küzdőtársnak mutatkozott. De a béke nem tarthatott sokáig, mert a gróf családjával újra ösz- szetüzött, amely az 1887-es perhez vezetett. De ezután, megmagyarázhatatlanul, még évekig ott élt a városban. Azt is a lapokból tudjuk, hogy 1891-ben nyilvános árverést hirdettek a per kártérítési összegének kiegyenlítése miatt, de erre nem került sor. Hanem (ehelyett?) bérbe adja a patikát, és elhagyja Gácsot. „Úgy tudjuk, hogy 1893 és 1895 között a korábban elkezdett s 1879-ben félbehagyott jogi tanulmányait fejezte be a budapesti egyetemen.” Az Önéletrajza ban viszont erről nem ír, hanem csak azt említi meg, hogy egyik barátja tanácsára 1894-ben Münchenbe utazott, és ott a Hollósy-féle festőiskolába lépett. Mert már régóta festőnek készült, hisz egy hang Iglón megsúgta neki, hogy ő lesz a világ legnagyobb napút-festője. Taormina Csontváry leveleit s önéletrajzát újraolvasva, arra figyeltem fel, hogy ezekben az egyik kulcsszó a visszavágyni, visszakívánkozni. Minden vágya és vágyódása egy különös iglói hangra vezethető vissza. Ez a hang megsúgta neki és elhitette vele, hogy ő lesz „a világ legnagyobb napút festője”. Attól kezdve állandóan úton volt, s mindenütt a fényt s az erőt kereste, mígnem egyszer Kairóban a naplemente tanulmányozása közben ráakadt „a sokat keresett napút színeinek világító fokozatára”. Magát a témát, a motívumát három helyen - a Tátrában, Szíriában és Szicíliában - érezte meg, vette észre, és nem nyugodott addig, míg sikerrel nem ábrázolta. A Tátrából Nápoly érintésével ment Szicíliába. Aki eljut ide, nyomban megérti, hogy miért itt állapodott meg Csontváry. Ezt önéletrajzában így magyarázza: „...mert a taorminai görög színház az Etnával rendkívül nagy távlatot követelt, nagyobbat a tátrai vízesésnél, hosszabb tanulmányozás miatt évi lakást béreltem ki, de kisebb részletek megfestése után - [mivel] a rajz arányában megállapodni, a rendkívüli világító erőt kihozni nem tudtam -, nyáron visszakívánkoztam a Tátrába, a nagy-tarpataki völgynek újbóli tanulmányozására. De hiába tanulmányoztam - a nagy monumentális feladatra még gyenge voltam. Visszavágytam Taorminába, s amikor ott is arról győződtem meg, hogy egy két méter hosszúságú, napkeltében készült festménnyel célt nem érek s ezzel a világ elébe nem léphetek: a vászon megsemmisítésével szembekerültem a pozitívummal, és kértem a további felvilágosítást: e szóvita közben az a meggyőződés kristályosodott ki az egészből, hogy világkörüli utazásra kell indulnom, a háborgó tengeren bolyonganom...” Ezért harmadszor is visszatért Taorminába: ismét a Kárpátoktól indult - mindig a magas hegyektől indul a tenger és a sivatag felé! -, és Athén érintésével érke
