Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Fónod Zoltán: Folytonosság és változás (tanulmány Tóth Lászlóról, részlet)
Folytonosság és változás 49 hanem igyekszik feltérképezni az emberi lélek „topográfiáját” is. „A »versírás: honfoglalás« számára, s ebben a honfoglalásban a hazát teremtő szándék a legszembeötlőbb.”10 „Ez a könyv regény”, olvasható az Istentelen színjáték (1983) borítólapján az író vallomása, majd a „különféle konvenciók és koncepciók tarka lobogói alatt csatába indulók” véleményétől tartva, mindjárt ki is javítja a meghatározást, mondván: ez a könyv „regény”. Majd e műfaji tisztázás után megtudhatjuk, hogy szándékai szerint „ember és szerep” bonyolult kérdésköre éppen úgy foglalkoztatja a szerzőt, mint a regényhősök „egyszerre groteszk és tragikus XX. századi pokoljárásai”, melyek kapcsán az „önazonosság” megőrzése vagy elvesztésének félelme foglalkoztatja őt a leginkább. Szövegei „egy grandiózus építményt alkotnak, s lírai hősük a lírai álcákban bujkáló szubjektum koncepciózusán eljut valahonnan valahová. így lesz a dantei fogantatású Istentelen színjáték a huszadik századi pokoljárás megrázó könyve”" - írja a kötetről Szeberényi Zoltán. Az Átkelés előzményei kapcsán talán mindenekelőtt a kortárs és sorstárs Varga Imre Boszorkányszombat (1980) című munkáját említhetjük, megoldásaiban pedig Tolnai Ottó Rovarház (Újvidék, 1969) című regényével rokonítható (travesztia, paródia). A kötetben szembetűnő szövegei műfaji tarkasága, s egymást váltják benne képversek, különféle tipográfiai trükkök, szellemes szójátékok, szellemes ötletek és fricskák, illetve különböző „vendégszövegek” (Dante Isteni színjátékéból, továbbá Janus Pan- noniustól, Weöres Sándortól, Szilágyi Domokostól s másoktól). Nem vitás, tartalmas, szellemes kötetről van szó, mely az 1976 és 1982 közti évek egyfajta lenyomata is egyben, melyből nemcsak azt tudhatjuk meg William Blake angol költő Milton című müve alapján (melyben az 1800-as évek elején a költő saját megvilágosodásának történetét mondja el), hogy az „agyból, szívből, ágyékból kapuk nyílnak”, hanem azt is: „Pompás lesz, gyönyörű ez a világ!” Ha a költő előző kötete, az Átkelés kapcsán a „fennköltséget” hangsúlyozta a kritika, az Istentelen színjáték esetében a közép-európaiságot és az egyetemesség igényét emlegette, s különösképpen kiemelte a „vendégszövegek” szerepét is. Mindez együtt félelem és szorongás, groteszk és tragikus, drámai és meglepően modern együttesévé teszi a kötetet, melynek műfaji tarkasága is dicséretes. Sokféle kultúra, sokféle hatás, sokféle műfaj és kísérlet „ejti” rabul e könyvében (is) az írót. Esetenként teljesen „önkényesen” dönti el, mikor, mit és mire használ. Az „önmagát szervező anyag” lehet az oka, hogy a „szövege” gyakran „elmegy a seholba”. Tóth László Innen és túl című „monodrámájában” Radnóti- és Vörösmarty-reminiszcenciák vegyülnek szövegével: „»Nem tudhatom másnak e tájék...« / csak azt /nekem mit jelenthetne / ha itt élnem s halnom nem kellene”. Néhány oldallal odébb viszont: , jó ez így jó ez így jó ez így / mondják a heréit kispapok / jó ez így jó ez így jó ez így / mondják a frigid hölgyek / jó ez így jó ez így jó ez így / mondják a bölcsek / jó ez így jó ez így jó ez így / mondja ki sose lesz már bölcsebb / jó ez így jó ez így jó ez így / mondom és nagyokat hallgatok”.
