Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Fónod Zoltán: Folytonosság és változás (tanulmány Tóth Lászlóról, részlet)
50 Fonod Zoltán Nem vitás: könnyedség, játékos elegancia egyaránt megtalálható ebben a versben. És mielőtt újból átadtam volna magam A feleségem voltaképpen jó... című verse feledhetetlen sorainak, óvatlanul a kötet belső címlapjára esik a pillantásom, ahol Tóth László egyik Élet és Irodalom-beli - már az Istentelen színjáték utáni - versének újságkivágását találom (a közlés ideje: 1988. december 23.), s legyen „botsánatos” bűnöm, ha most ide is idemásolom: „Nem szállunkföl /Magam elé bámulva elbambultan / e pálinkával átitatott testben, / lenni - nem lenni is már megtanultam, / s az élethez is, halálhoz is resten / Istennel iszom, magával Istennel, / Mert istentelenül egyedül vagyok, / ő emeli lassan hűlő kezemmel / kiürült számhoz az olcsó konyakot. / Akár egy régesrég kipusztult várost, / mennyel és pokollal egyként határost - / olyannak látna minket, aki nézne, / ablakaink vakok, üvegük törik, / utcáinkat hazátlan szelek söprik, /s éjszakánként sem szállunk föl az égre.” Oly korban éltünk, amikor a ,jó művekért” is meg kellett szenvedni. Erre emlékeztet az a „kiadói feljegyzés” is, mely tanúsítja, hogyan akarták a politika élet „szegénylegényei”, jelentgető élősködői - a felsőbb pártszervek közreműködésével - egy kiadásra alkalmas kézirat megjelenését a Madách Könyv- és Lapkiadóban megakadályozni. Több mint egy évtizedes ottani kiadói (igazgatói, főszerkesztői) tevékenységem során jócskán volt alkalmam arra, hogy a , jelentgető emberek”, az alakoskodó „cselédek” és a „megdicsőült”, gátlástalan politikusok ostobaságaival szembesüljek, védve az irodalom és az alkotók érdekeit. Mégis meglepődtem, amikor Tóth László összegyűjtött verseinek Átváltozás, avagy Az „itt” és az „ott” (2003) című kötetében — egy kiadói feljegyzésem erejéig! - „szembesülhettem” egykori önmagámmal, meg a szerző „kikötéseivel”, melyekkel válaszolt a levelemre, de azok a kiadónak szóltak. Tóth László Istentelen színjáték (1983) című kötetéről van szó, melynek kiadását - a „fúrások” s a politikai „bosszúra” éhes hiénák és „ragadozók” gátlástalansága ellenére is - sikerült „megmenteni”. (Ezt a magatartást köszönte meg a szerző az Istentelen színjáték megjelenésekor, illetve az egykori Kiadói feljegyzés besorolásakor az Átváltozás című monstre kötetébe.) E könyvének mintegy ellenpólusaként született meg 1985-ben az Ötödik emelet, avagy Egy éden bugyrai című kötete, melynek kulcsszavai inkább a „hiány”, az „elhallgatás”, a „csend” lehetnek. Megjegyzendő, hogy e kötettel kapcsolatban Tóth László életműve „kitartó és következetes »önépítési« elvének” a feladását is emlegette a kritika. Kétségtelen viszont, hogy Tóth László ez időben az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként is hasznos munkát végzett. Tevékenysége miatt azonban különböző atrocitások érték őt a hatalom részéről (beleértve azt is, amikor az Irodalmi Szemlében közölt egyik terjedelmes, a heideggeri filozófia hatását mutató Fejezetek egy énontológiához című versének közléséért a folyóiratot a központi pártszervek utasí
