Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Csanda Gábor: Tárgyalás után (beszélgetés Monoszlóy Dezsővel)
10 Csanda Gábor- Úgy tudom, teljesen szűzen mégsem... "- Na igen, Újvidéken, az újvidéki magyarok unszolására lefordítottam Mňačkónak a Hogy ízlik a hatalom című könyvét. Biztosítottak egy gépírónőt, egyenesbe diktáltam neki a szöveget. így jött le folytatásokban a könyv a Magyar Szóban.32- S ezek után találkoztatok Becsben.- Fogalmam nem volt, hol volt akkor éppen Mňačko, mert őneki volt egy izraeli menekülése, egy visszajövetele, aztán egy újabb menekülése... Bécsben rendkívül jól megindult az élete... Nem tartott sokáig. Nem gondolta, hogy a nyugati világ az más, hogy itt öt perc alatt elfelejthetik az embert. Ő ahhoz volt szokva, hogy Hruscsov33 előbb üdvözölte őt, mint Novotnýt.34 Rém rendes ember volt. Nekem rosszat nem csinált. Annak ellenére, hogy az ÉS-ben írtam a könyvéről egy rendkívül kemény kritikát. Mňačko ugyanis azt írta a könyvében, hogy hát mennyi igazságtalanság érte a kommunistákat, és hogy félreállítottak embereket. Én pedig azt írtam erre, hogy ez nemcsak a kommunistákkal történt meg, hanem a nem kommunistákkal is.- Nem neki köszönheted a bécsi lakást?-Nem, ellenkezőleg. Megérkeztem tehát Bécsbe, s az első nap Mňačkóba szaladok. Kérdem tőle, hol jelentkezzem én itt menedékjogért, mit kell csinálni. Azt mondja: semmit. Mi közjogi méltóságok vagyunk, nekünk sehová nem kell fordulnunk. Úgyhogy én nem is kértem politikai menedékjogot. Aztán Esterházy Alice közbenjárására lakáshoz juthattam volna, csakhogy nem lehetett, mert nem voltam politikai menekült. Lesújtva álltam. Elmesélem Mňačkónak, hogy mi történt, abban a tudatban, hogy ő sem politikai menekült. S akkor ő lehajtja a fejét, s csendben azt mondja: de én az vagyok. Meg vagy te őrülve, kérdeztem. Hát akkor miért nem mondtad?! Azt mondja: szégyelltem. Hozzá kell tennem, utána nagyon rendes volt, sokat segített. Ezt akkor fizettem vissza, amikor a csudálatos kezdete után hirtelen elfeledkeztek róla mindenütt, egyszer csak sehol se volt, még az osztrák PEN Clubba se vették föl, ami hát... S én fölálltam a PEN Clubban, s bejelentettem, hogy van elég tehetségtelen tagja az osztrák PEN Clubnak, ebbe a Mňačko is belefér. így vették fel. Egyébként egy elsőrendű újságíró volt, nagyon jó újságíró. S ezért hülyeség, hogy az a sok tehetségtelen osztrák PEN Club-tag megkérdőjelezte a tagságra való jogosultságát. Hozzájuk képest még írónak is jó volt.- Ilyen egyszerűen ment minden?- Nézd, ilyen egyszerűen azért nem. Engem mondjuk a PEN Club rögtön a tagjai közé fogadott, amire azelőtt nem volt példa. Csakhogy ezek a gyors felvillanások Nyugaton nem arról szólnak, hogy aztán attól kezdve már végig csupa jó minden... Annak is, hogy rögtön a PEN Club tagja lettem, kidomborítani a jelentőségét így visszamenőleg... Már úgyis olyan mindegy.
