Irodalmi Szemle, 2012
2012/7 - IRODALMI SZEMLE - Csanda Gábor: Tárgyalás után (beszélgetés Monoszlóy Dezsővel)
Tárgyalás után II- Állampolgárságot szerezni nehezebb volt?- Igen. Később kaptam meg, mint a feleségem.35 Bementem a városházára, ült ott egy ímokféle. Közli, hogy itt többen akarnak ám osztrák állampolgárok lenni. Igen, mondom, én is, azért is jöttem. Igen, mondja, de miből fog maga megélni? írásból, mondom. Abból nem lehet. Meg különben is - és olyan minősíthetetlen hangon folytatta, mintha kutya lettem volna. Akkor én azt mondtam, hogy amíg ő ott ül, nem akarok osztrák állampolgár lenni, és hazamentem.- Végül hogyan kaptad meg mégis?- Nem sokkal később az osztrák rádió másodízben velem pályázott a Prix Italiára.36 Kérdik, van-e valamilyen kéziratom. Mondom, csak egy bonyolult regényem, & Menekülés Szodomáiból.37 Kérdik, nem lehetne-e azt vasárnapi regénynek betenni? Láttál már olyat? Mondom, nem, és szerintem tiltakozni fognak a hallgatók. Ne törődjek vele. És valóban hozták is folytatásokban, több hónapon át. Állítólag nem is sokan tiltakoztak, néhány öreglány telefonált csak be, de az igazgató ezt is vállalta. Tehát fölhív engem a rádió, hogy akkor előterjesztheti-e a regényt a seregszemlére, s megkérdi: ugye te osztrák állampolgár vagy? Mondom, nem vagyok. Na, ekkor lettem. Nem kellett már bemennem sehova, ahhoz az írnokhoz sem.- Neked egyébként is nagyon sokat segített az osztrák rádió...- Igen, végeredményben a megélhetésemet is nekik köszönhetem, bár azt inkább a német rádiónak. Tudok mondani neked néhány olyan majdnem hihetetlen csúcstörténetet, mint amilyen például az, hogy a Sárga házf amely azért mégiscsak egy hosszú novella, harmincötször ment német rádiókban.- Ez az, amelyiket egyszer elfogadtak, ment minden német adóban, és kaptál érte összesen százezer schillinget?- Igen. Maga az úgynevezett rádiókarrierem azért szintén nem alakult ilyen simán. Először is rá kellett jönnöm, hogy a versekből meg a novellákból nem lehet megélni. Mert bár tényleg nagyon jó lapokban közölték őket, Neuer Züricher Zeitung, a Presse, amit akarsz, de hát jóformán a fordítási költséget nem fedezték a honoráriumok.- A fordítót neked kellett fizetned?- Persze. Tudok konkrét példát is mondani. A Literatur und Kritik nagyon kiemelkedő osztrák lap volt, kifejezetten irodalmi folyóirat, mindenki örült, ha abban megjelenhetett. Egy huszonöt oldalas novellámat közölte, melyet egy hónapig írtam. Kaptam érte kétezer schilling honoráriumot. S most akárhogy nézzük is ezt az ösz- szeget, sok-e vagy kevés, teljesen mindegy (nem lehetett volna belőle egy hónapig megélni), mert lefordíttattam, s a fordítási költség kétezer-kétszáz schilling volt.- így lettél rádiójáték-író.- Ezért. Igen. Megfogadtam a barátaim tanácsát, és ajánlások kíséretében elküldtem három fontos rádiónak néhány novellámat, melyeket gyorsan átírtam rádiójátéknak.
