Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Petres Csizmadia Gabriella: Az utolsó esti út (óravázlat)
Az utolsó esti út - Óravázlat 91 Kicsoda Esti Kornél valójában...? Kosztolányi érzelmes és polgári énjének csúfondáros és korlátok nélküli mása Kosztolányi elhallgatott gondolatainak kimondója Kosztolányi másik énje azt teszi, amit Kosztolányi nem mert megtenni 3. A kezdet és vég vizsgálata (csoportmunka): Esti Kornél figuráját nem csak Kosztolányihoz mérten érdemes megvizsgálni, hiszen a személyiség összetettségének, sokoldalúságának köszönhetően Esti karaktere is állandóan változik. Az alábbiakban megvizsgáljuk az egyik Esti-történet első és utolsó bekezdését. Alkossatok négy fős csoportokat! A szöveg elolvasása alapján rajzoljátok le az első bekezdésből megismert figurát - mellé pedig az utolsó bekezdésben ábrázolt személyt. Hasonlítsátok össze a szereplő lelkiállapotát, testtartását, körülményeit! A két figura köré írjátok le, melyikük mit érez, gondol, tesz! Végül fogalmazzátok meg, milyen változáson ment át a főhős! A megoldásokat összegezzük. Kezdés. Ordított a szél - szólt Esti Kornél. - A sötétség, a hideg, az éj jeges virgáccsal verte végig s összekarmizsálta arcomat. Orrom sötétbíbor volt, kezem szederjes, körmeim lilák. Csorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá. Köröskörül fekete sikátorok ásítoztak. Én csak álltam és vártam, topogtam a kőkemény aszfalton, s körmeimbe fújtam. Télikabátom zsebébe rejtettem meggémberedett ujjaimat. Végre messze- messze a ködben feltűnt a villamos sárga fényszeme. A kocsi visított a síneken. Szilaj kanyarodással megállt előttem. " Zárás: „Most elfogott a vágy, hogy élvezzem diadalomat. Éppen ki akartam nyújtani zsibbadt lábaimat, hogy végre pihenjek és pihegjek, hogy végre föl is lélegezzem, szabadon és boldogan, amikor a kalauz odalépett ablakomhoz, kifordította az útirányjelző táblát, s ezt kiáltotta: »Végállomás.« Elmosolyodtam. Lassan leszálltam. ”
