Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Petres Csizmadia Gabriella: Az utolsó esti út (óravázlat)
92 Petres Csizmadia Gabriella X V i f // ti könnyezik sötétség áll vár toporog feszült várakozó diadalittas mosolyog ablakból fény jön elzsibbadt az ülésben elégedett megkönnyebbül 4. Jóslás (csoportmunka): Az előző csoportokat megőrizve próbáljuk megjósolni, mi játszódhatott le a kezdő- és a zárósorok között! Minden csoport néhány pontban felvázolja a maga történetvariációját, majd frontálisan meghallgatjuk az egyes verziókat, címszavakban a táblára jegyezve az elképzeléseket. Ezt követően megismerkedünk a novella teljes szövegével, és megállapítjuk, mennyire teljesültek be a jóslatok. 5. Szimbolikus színterek (frontális és páros munka): A szöveg egy utazást mutat be a villamosra szállástól egészen a leszállásig. Mit fejez ki ez az út? Mit jelképez a felszállás és a leszállás mozzanata? Hogyan magyarázhatjuk a kezdő és a záró bekezdésben felvázolt ellentétes én-ábrázolást? Az utazás egyes színterei hogyan hozhatók kapcsolatba az életúttal, a szocializáció folyamatával? A táblázatot kitöltve állapítsátok meg, milyen utat jár be a főhős: hogyan változtatja a helyét, az egyes helyszíneken hogyan viszonyul hozzá környezete, illetve saját maga hogyan ítéli meg folyamatosan változó helyzetét! Próbáljátok meghatározni, milyen életszakaszt jelképezhetnek az egyes helyszínek! A feladatot közös megbeszéléssel zárjuk. A táblázatot a megoldásokkal együtt közöljük: HELYSZÍN A HELYSZÍN METAFORIKUS ÉRTELMEZÉSE A KÖRNYEZET VISZONYULÁSA A FŐHŐSHÖZ A FŐHŐS VISZONYULÁSA A HELYSZÍNHEZ ÉS HELYZETÉHEZ villamosmegálló születés előtti idő nincs senki körülötte arra vár, hogy elindulhasson, fázik, sötét van fölhágó a szocializációs folyamat kezdete: tanulás, beilleszkedési nehézségek, másság barátságtalanok, gyűlölik, röhögnek rajta, koloncnak tartják, végül megszokják, nem törődnek vele nem finnyáskodik, elfogadja helyzetét, beleolvad a tömegbe, még mindig fázik, de már dereng
