Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - OLVASÓ - Petres Csizmadia Gabriella: Az utolsó esti út (óravázlat)

PETRES CSIZMADIA GABRIELLA

Az utolsó esti út

Kosztolányi Dezső Esti Kornél kötete XVIII. fejezetének feldolgozása, „melyben egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást, s elbúcsúzik az olvasótól”

1. Tükörjáték (páros és frontális feladat):

Minden tanuló szembefordul a pad-szomszédjával, kartávolságnyi helyet hagyva társától. Az egyik tanuló az irányító szerepét vállalja, a másik pedig tükörként megpróbálja pontosan utánozni az irányító mozdulatait, arcjátékát, gesztusait. Kis idő múlva a tanulók szerepet cserélnek. Ajáték tapasztalatait frontálisan megbeszéljük: Mi a különbség az irányító és a tükör játéka között? Hogyan tér el az alapmozdulat a tükrözött mozdulattól? Hogyan lehet egy’ mozdulat egyszerre ugyanaz és mégis más? A tükörkép megőrzi a méreteket, de a síkjára merőleges irányok megfordításával elmozdítja az irányítást, felcseréli az oldalakat. Ennek köszönhetően a tükörkép nem a tükröző pontos mását, hanem annak variációját, bizonyos értelemben pedig az ellentétét kínálja. A tükröző és a tükörkép mégis vitathatatlanul ugyanazt ábrázolja, hiszen a tükörbe néző személy önmagával néz szembe. Kosztolányi Dezső „tükörbe nézése” az alakmásának megalkotását eredményezte: Esti Koméi figuráját.

2. Karakterrajz idézetkártyákkal (frontális megbeszélés):

A tábla közepére helyezzük a tükörbe néző Kosztolányi-Esti képét (forrás: www.google.huL majd egyenként felolvassuk a Rigó-tanulmányból kiragadott idézetkártyákat. Az idézetek után vázlatosan a kép köré jegyezzük az Estiről szerzett információkat.

1. idézet: ,,Ez az alak. az ő másik énje, az ő érzelmes és polgári énjének csúfondáros és korlátlan mása, aki kimondja és főképpen megteszi mindazt, amit ő szeretne, a 19. század regényesen szabad életét élni Kosztolányi Dezső helyett, aki csak ül az íróasztalánál, és dolgozik, dolgozik, végzi mindennapi robotját. ”

2. idézet:,, Még a legnormálisabb ember sem állíthatja, hogy csak egy Énje van. Sok érv szól ellene! Hányszor beszél az ember önmagával? ”