Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Rigó Gyula: Kosztolányi elbeszélésvilága (tanulmány)
Kosztolányi Dezső elbeszélésvilága 87 rázható, hogy nem abban a s sorrendben születtek a novellák, ahogy aztán a kötetben megjelentek. Kosztolányi egész írásmüvészetére jellemző volt, hogy szenvedélyesen érdekelte a halál, amely az Esti-novellákban is visszaköszön. Nagyon sok műve ér véget halállal. Az Esti Kornél utolsó fejezete halállal végződik, bár a szereplő nem a szó szoros értelmében hal meg, hanem egy metaforikus halál szemtanúi vagyunk. Két olyan jelzőt találunk a szalagcímben, amelyek a szövegkontextust tekintve ellentmondanak egymásnak. Egy közönséges, hétköznapi villamosútban nincs semmi megrázó. Amennyiben azonban ezt az utat metaforikusán értelmezzük és egyértelműen az életút szimbólumaként, akkor nagyon is helyénvaló a megrázó jelző használata, mert a végén egy emberi élet zárni le örökre. A villamosút egyes szakaszai az emberi élet egy-egy szakaszának a metaforikus értelmezései. A felszállásnak, a kapaszkodásnak, a talpon maradásnak, a kocsi belsejébe való jutásnak, a küzdelemnek a tömeggel, az ülőhely megszerzésének, a végállomásnak mind megvan a maga emberi életszakaszokra lefordítható értelme. Az ember megszületik (felszállás), majd egy életen át tanul, küszködik, dolgozik (kapaszkodik, talpon marad, harcol a tömeggel), végül pedig meghal (leszállás). Bengi László halálnovellának nevezi az utolsó fejezetet, ahol a főszereplő szembesül a halállal, sztoikus rezignáltsággal fogadja azt el." Esti Kornél nemcsak elbeszélője, hanem egyben szereplője is az elbeszélt történetnek. Az utazás motívumának fontos szerepe van a novellafüzérben, mivel a legrégibb életutat jelképező archetipikus toposz. Az utazás az élet biztonságának a lehetetlenségét is szimbolizálja, csak felkészítheti az embert az elmúlásra. A novellában Esti úgy viselkedik a villamosban a „harc” közben, mint egy zsák. A zsák szó az életben vívott harcokat fejezheti ki, ahol az ember sokszor elveszti emberi mivoltát, és olyan durva lesz, mint a zsák anyaga. Személyiségünk megtagadásának metaforikus kifejezéseként is értelmezhető. Esti az út egyik pontján le szeretne szállni, hamarabb befejezni a villamosutat, ami szimbolizálhatja az öngyilkosság gondolatát. A novella végszava két nagyon rövid, szűkszavú mondat („Elmosolyodtam. Lassan leszálltam”). Eltűnik a szörnyű haláltól való félelem. Úgy mutatja be Kosztolányi a halált, ahogyan át szeretné élni, és ahogy valójában nem képes átesni rajta. Megszépíti a nemlét bekövetkeztét, s a halálnak olyan arcát mutatja meg, amellyel találkozni szeretne. De végül nem azzal szembesül. Kosztolányi kései novelláiban már nem találkozunk a „minden megtörténhet” sejtelmes, különös álomvilágával, a zord, kíméletlen valóság jelenik meg az alkotásokban. A történetekben a dísztelen ítélet van jelen. Utolsó elbeszéléskötete (Tengerszem, 1936) ciklusokra oszlik. A Végzet és veszély ciklus a kötet elején foglal helyet. Ebben a ciklusban többek között a tudati folyamatokkal, az elfojtott erőszakkal kapcsolatos novellái kaptak helyet (tanulmányom korábbi részében foglalkoztam velük). A kötet második ciklusa (Esti Kornél kalandjai) teljesen különbözik az első alciklus hangvételétől. Újra felbukkan Esti alakja, ám ellentét
