Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Rigó Gyula: Kosztolányi elbeszélésvilága (tanulmány)
88 Rigó Gyula ben az 1933-as Esti Kornél részeivel, a tizenhét történetet itt nem szalagcím vezeti be. Kosztolányi sokat foglalkozik a második alciklusban a nyelv kérdésével. Omelette á Woburn című elbeszélésben Esti megáll Zürichben, hallja a pincérek egymás közti olasz beszélgetését, ezért kedvességből olaszul szól hozzájuk, de a pincérek németül válaszolnak, amivel azonnal Esti értésére adják, hogy számukra ő egy idegen, s nem kerülhetnek bizalmas kapcsolatba. Az idegen nyelv nehézkes elsajátítására is találunk példákat ezekben a novellákban. A Cseregdi Bandi Párizsban, 1910-ben című elbeszélésben Esti Koméi egyik este magára hagyja barátját, Bandit, párizsi lakásában. A francia háziasszonnyal egy régi, elavult nyelvkönyvből akarja megértettetni magát, ami elég komikus helyzetet eredményez. A Gólyákban Esti Koméi lakótársa állandóan egy divatáruboltot látogat, mert a kirakatában látta a feliratot, hogy a vevőket franciául is kiszolgálják. Az üzletben szolgáló segéd azonban nem tud franciául, de Esti barátja sem, így mindketten azt hiszik a másikról, hogy beszéli a nyelvet. Ez a ciklus Az utolsó fölo/vasássa\ zárul, amelyben Esti Koméi meghal. A művészet és a valódi élet összeolvadásának, fölcserélődési lehetőségének vagyunk szemtanúi. A kötet hannadik alciklusának a címe: Egy asszony beszél. Elbeszélései a női lélek, a női gondolkodás rajzai, melyek az élőbeszéd, csevegés közvetlenségét, elevenségét imitálják. A negyedik alciklus (Latin arcélek) az ókorba röpít minket, ahol két költött és két valós történeti szereplőre vonatkoznak a szövegek. Kosztolányi egész írásművészetét végigkísérte a szerepmotívumok használata, melyek a történetek konfliktusaiban is nagy súllyal esnek latba. Az álarc-motívum, a színészkedés, a szerepjáték a központi témája a Caligula című novellának. Caligula belekényszerül egy szerepjátékba. Gyerekkorában színlelnie kell, hogy a vészterhes időket túlélje. A szereplők belekényszerítése egy bizonyos szerepbe negatív konnotációt kap Kosztolányinál. A novellában körüljárt probléma abból adódik, hogy Caligula gyermekként korlátok közé szorul, és felnőttként (császárként) is képtelen ebből a korlátból kitömi. Az élete nem nevezhető igazi életnek, önmagáról sem tudja, hogy kicsoda: halandó-e vagy istenség? Megjósolják neki Cassius összeesküvését, de nem végezteti ki, hanem testőrsége parancsnokává választja. Cassius képtelen értelmezni a császár tetteit és beszédét, összezavarja az összeesküvőket. Cassius állandó lépéshátrányban van Caligulához képest, az összeesküvőkkel együtt találgatásokba kényszeríti a császár. Caligula két lehetséges gondolat foglya. Az egyik lehetőség, hogy istenséggé szeretne válni (divinizációs törekvés),12 és tudatosan játszik a tűzzel (vagyis direkt szervezi a merényletet önmaga ellen). Divinizációs törekvését bizonyíthatja Jupiter szobrának a ledöntése. Caligula már az istenektől sem fél, mert ő maga is elhiszi, hogy isteni lénnyé válhat, amennyiben sikerül Cassiusék összeesküvésének a leleplezése. A császár másik (feltételezhető) gondolatát Bengi László fogalmazta meg, „e fölfogás központjában a tudatos halálvágy, a semmi, a megsemmisülés vágya áll”.'3 Caligulának elege van a szerepjátékokból, és nyugal-
