Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Rigó Gyula: Kosztolányi elbeszélésvilága (tanulmány)
86 Rigó Gyula sorolhatók azok a müvek, amelyekben Esti Koméi valamilyen módon szerepel. Az első csoportot az Esti Kornél című, tizennyolc fejezetből álló, 1933-ban megjelenő novelláskötet alkotja, a második csoportot az Esti Kornél kalandjai című, tizenhét novellából álló alciklus (ezzel a későbbiekben foglalkozom), amely az 1936-ban megjelenő Tengerszem kötet része, és a harmadik csoportba tartoznak azok az Esti Komél-novellák, amelyek különböző folyóiratokban jelentek meg, de egyik novellafüzér részét sem képezik. Ki ez az Esti Kornél? Hogyan született meg az ötlete, neve? Szegedy-Maszák Mihály szerint több dolog is ötletet adhatott a nevéhez. Akár Bors László Vidéki riporter című regénye főszereplőjének neve is, akit Pesti Kornélnak hívtak. A regény 1917-ben az Újvidéki Színház című folyóiratban jelent meg öt folytatásban. Az is lehet, hogy Kosztolányi olvashatta Az Újság 1908. január 30-án megjelent számát, amelynek címlapján ez állt: „Szezon a Riviérán. Irta Ő- szi Kornél.”8 Esti éjszaka él, amikor az emberek álmodnak, a történetekben sokszor összemosódik az álom és a valóság. Koméi egy rejtélyes, különös, talányos figura. Talán az író kettős énje, alteregója? Kosztolányiné így emlékezik vissza az Esti Komél-novellák írására: „Ez az alak, az ő másik énje, az ő érzelmes és polgári énjének csúfondáros és korlátlan mása, aki kimondja és főképpen megteszi mindazt, amit ő szeretne, a tizenkilencedik század regényesen szabad életét élni Kosztolányi Dezső helyett, aki csak ül az íróasztalánál, és dolgozik, dolgozik, végzi mindennapi robotját Jobban megvilágíthatja Esti Koméi személyiségét a Pesti Hírlap Vasárnapja 1930. május 4-ei számának egyik fejtegetése (amely valószínűleg Kosztolányi tollából szánnazik): „Még a legnormálisabb ember sem állíthatja, hogy csak egy Énje van. Sok érv szól ellen! Hányszor beszél az ember önmagával?”10 A kettős én kialakulását az Esti Kornéllal kapcsolatosan nem teljes képtelenség az író életrajzában keresni sem (ezt Szegedy-Maszák Mihály is hangsúlyozza). A két novellafüzér végén Esti meghal, az egyikben metaforikusán, a másikban a szó fizikai értelmében is. Kosztolányi kisdiákként szenvedhetett attól, hogy abba a gimnáziumba járt, ahol az édesapja igazgató volt, ezért kialakulhatott benne lelki kettöség: megfelelni az iskolatársaknak, megfelelni az apának. Kosztolányi szerette Robert Schumann zenéjét, aki életében két ént alakított ki magában, és végül megőrült. Esti Koméi és a fiktív szerző teljesen hasonlóak, mint egy ikerpár, akik között egy paraszthajszálnyi különbség sincsen. Esti sokszor hazudik, a befogadót állandóan elbizonytalanítja. Milyen műfaji sajátosságok jellemzik az Esti Kornélii Az első fejezetben lehetséges meghatározásként felvetődik az útirajz, az életrajz és a regény műfaja. Végül a töredékben egyezik meg Koméi és a fiktív szerző. Az idő fontos motívuma az Esti-novelláknak, s az időtapasztalat is fontossá válik. Néha egy óra az egész életre is kivetithető. Kosztolányi játszik az idővel, ugrál az időben, a létezést próbálja értelmezni általa, ironizál a segítségével. A XI. fejezetben egy időpontban Esti találkozik Edisonnal, II. Miklóssal, Mária Antóniával, Bismarckkal, Murillóval, Eckenerrel, Rodinnel. A műben felfedezhetők következetlenségek is (a családját, megismerkedésük időpontját illetően), ez azzal magya
