Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - OLVASÓ - Rigó Gyula: Kosztolányi elbeszélésvilága (tanulmány)
Kosztolányi Dezső elbeszélésvilága 85 dó szín a novellában, ez a fehérség nyugtalanító, kínzó, tébolyító izzást ad az elbeszélésnek), ha nem ezen a nyomasztó, fullasztó, fülledt délutánon mennek úszni, akkor Jancsi életben marad. A novella mindössze egyetlen félórának a rövid, tárgyilagos összefoglalója. Az Alfa cimű novellájában a szereplők belső világába még kevésbé enged betekintés az író, mint a Fürdésben. A történet főszereplője egy kutya, Alfa és egy gyorsíró (megint egy hivatalnok), Wohl Ödön. A gyorsíró új lakásba költözik, ami nagyon megfelel számára, mert közel van a munkahelyéhez. A probléma abból adódik, hogy a házban élő Alfa az érkező és távozó Wohlt minden egyes alkalommal irdatlanul megugatja, fölrázva ezzel a ház összes lakóját. Wohl kezdetben reménykedik, hogy sikerül lecsillapítania a kutyát. Több módszert bevet, segítségükkel szeretné elfogadtatni a személyét. Kockacukrot dob a kutyának, leveti a kalapját, megpróbál kényelmesen elsétálni előtte a cselédlány javaslatára. Semmi sem segít, a kutyaugatás nem marad el. Wohl meg akarja érteni a kutyát, ennek érdekében becézgeti Alfát, sőt megkérdezi, miért haragszik rá. Alfa dühének oka láthatatlan, nem tudni, mi növeli, a gyorsíró nem tudja megfejteni a kutya gyűlöletének indítékát. A narrátor nem (nagyon) enged betekintést a szereplők tudatába, és az események kiváltójának, Alfának a tudatába egyáltalán nem lát bele az olvasó. Wohl hasonló töpörödött féregéletet él, mint Kovács János. Gyorsíró, aki mindig mások gondolatait körmöli, unalmas kishivatalnoki élet az övé. Az egzisztenciális kisszerüségét beteges testalkata és szürkesége fejezi ki. Nem szeret az emberek szeme előtt lenni, nem szereti a feltűnést, lakása is a folyosó legvégén van, minden más lakástól távol, elszigetelten. Wohl, mikor közönyös akar lenni a kutyával, közmondásokkal erősíti az önérzetét, amelyek mindig ironikusan tartalmazzák a kutya lexémát: A kutya ugat, a karaván halad; Kutyaugatás nem hallatszik a mennyországba. Wohl fokozatosan magára ölti a kutya szerepét, beiszkol a lakásába, sunyit az ajtaja felé.5 Alfának pedig emberi személyisége van: egyéniség, akit az ösz- szes lakó szeret, és „harcukból” is ő kerül ki győztesen a lakók szemében; erősség, büszkeség jellemzi, éppen ami hiányzik Ödönből. Lehet, helyre állna a rend, ha kettőjük egyénisége felcserélődne. A novella sarkalatos pontja a „Wohlt a kutya sem ismerte” kijelentés. Ez kifejezheti a kisszerüségét, és lehet egy közhelyszerű nyelvi automatizmus, ahogy ezt Kiss Ferenc* értelmezte, vagy értelmezhető ez a közhelyszerű megállapítás Bengi László magyarázata szerint: egyedül a kutya képes megérteni Wohl jelentéktelenségének jelentőségét, vagyis a gyorsíró alárendeli magát más emberek véleményének, „azért alázható meg, mert önmagát alázza meg”.7 Wohl végül föladja a harcot, és nagyon megalázottan bejelenti a háztulajdonosnak, kiköltözik. Ödönben valami nagy, fekete fájdalom marad, és kudarcának végső állomása a kutya megmérgezéséhez vezet. Szó szerint kudarc ez, hisz egzisztenciálisan legyőzi a kutyát, de a feltörő tudatalatti fájdalom, az elfojtott sérelmek felszínre kerülésével paradox módon emberi mivoltát tagadja meg. Kosztolányi prózában írt szövegei közül három jól elkülöníthető csoportba
