Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - SZEMLE - Pécsi Györgyi: Ladik Katalin legszebb versei (tanulmány)
Ladik Katalin legszebb versei 69 teszkkel ellensúlyozza a mégoly érvényes pátoszt is: „többféle bicikli van / a beszéd például / sőt a hallgatás is” (Metró versek). Az 1990-es évektől az életmű elkomorulni látszik, keserű történelmi tapasztalatáról kivételesen már-már vallomásos közvetlenségével szól a költő: „Itt szomjúság van és mélyből jövő, fájdalmas hang. / Csak álom az egész - suttogom ihlettel. / Itt tegnap lezuhant egy angyal. / Most mindenki naplót ír, / és szaporítja a történelmet. / Az ajtóban hattyú és gépfegyver ölelkezik. / A mozdonyvezető egy hamuszín, / üres szemgödrű ember (Balkán expressz), de utóbbi kötetei (Jegyesség - 1994; Belső vízözön -2011) egyre inkább a belső hangot, a megrendült meditációt, a csöndet, a hallgatást közvetítik. Több a fájdalom, a seb, a magány is kínzóbb - ám Ladik Katalin ebben a létállapotban is megtalálja a maga érvényes szabadságeszményét és -állapotát: a szemlélődő keleti bölcsességben, és a zen versekben ismét pompázatos költészet ragyog fel. A tömörítés nagymestere egy-két-néhány soros remeklésekbe sűríti sokjelentésű hallgatását: „Égi körmök//Nyakamon”; „Gömbvillám //Minden esemény egy pont a téridőben”; „Azzá lett, ami a lénye: / gyönyör és pusztulás” (Cseresznye)', „Az alatta vajúdó szigetre zuhant. / Három pohár tört ösz- sze testében: / víz, lélegzet, tűz. / Élőlény mindahány” (Ne őt, az ember fiát!). Evi- denciális egyértelműség a létezésről és magáról a Létről - költő akarhat-e többet? Lakossági tüntetés a varsói orosz nagykövetség épülete előtt; Varsó, Lengyelország, 2011. 4. 9.
