Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Liszka József: Monománapló (napló)

LISZKA JÓZSEF

Monománapló

2011. 3. 19. (Keszegfalva)

Icutól névnapi ajándékként Tóbiás Szidi legújabb lemezét és két korábbi korongját kaptam meg. Most a legutolsót hallgatom. Érdekes: van olyan, hogy Monarchia- hangulat (van olyan?), s van olyan is, hogy magyar szempontú csehszlovák-hangulat. A lemez nyelve (szlovák, cseh, magyar), világlátása, az az életérzés, amely bennem még rczonál, de Józsiban, a fiamban valószínűleg már nem. Az én fülemnek másként cseng a cseh nyelv, s ez a háromnyelvüség más emlékeket, más érzéseket ébreszt. Ahogy én is csak érteni vélem - de istenigazából nem érzem - a Monarchia-hangulatot, talán az én fiaim is úgy vannak az egykori Csehszlovákiával.

Közben az egésznek olyan Cseh Tamás-os a hangulata. Cseh Tamás hatása, vagy a térség alapéletérzéséből adódik ez?

2011. 3. 24. (Keszegfalva)

Végeztem a Lasica-kötettel. Örülök, hogy megvettem: az élet apró és nagy dolgait a maga fanyar humorával, (ön)iróniájával, igen, életbölcsességével széljegyzeteli. Azt hiszem, ha magyarra fordítanák, ugyanúgy azonos hullámhosszra tudna kerülni a magyar olvasóval, akár a szlovákkal. Igaza van Soňa Kovačevičovának, amikor azt mondja, hogy a magyar és a szlovák kultúra, mentalitás közelebb áll egymáshoz, mint azt egyes magyarok és szlovákok beismerni lennének hajlandóak... Közben Tóbiás Szidi második CD-je: kellemes, csehszlovák-hangulat.

2011. 5. 19. (Budapest)

Még idefelé az autóban Tóbiás Szidi albumát hallgattam, rajta két megzenésített Pe- tőfi-verssel. Nos, ezeket nem tudom szó nélkül hagyni. Mármint a költemények üzeneteit. Az egyik a Három fiú című, amely arról szól, hogy egy öreg apának van három fia. A két idősebb elmegy világot próbálni: az egyik, mert hírnevet, a másik, mert kincseket akar szerezni. Mindketten belepusztulnak a kalandba. A harmadik, a legkisebbik fiú, apja unszolására sem hajlandó elmenni, hanem otthon marad „vén, öreg apjával”. S az indok, ami miatt ezt a jegyzetet írom:

„... apám, én nem megyek,

Hírvágy, kincsvágy soha nem bántott engemet.

Gondolatom sem száll falu határán túl;

Ásó-kapa választ el minket egymástul.”

Nos, a világot a kalandvágy, a kíváncsiság, a külföldi tapasztalatszerzés vitte mindig is előbbre. A bezárkózás — „bezárkózás a nemzeti hagyományba”! - a legjobb esetben is csak egy helyben topogást eredményezhet. Ez a vers pedig ezt sugallja,