Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Écrasez ľ Infâme! (napló)
Écrascz ľ Infame! 21 szivű öröklétű Ady Endre, a Rendet jaj ongva vigyázó József Attila, a nemzet(ek) szabadságát „őrjöngve” akaró Petőfi. Vagy a hazájának rendületlen híve, Vörösmarty Mihály, a kínokkal átfúrt, bujdokló, istenfélő Balassi és a vérszopó gazság láttán könnyeket hullató Kölcsey. Igen, nagy íróink számára „az Irodalom még egyszerre volt játék és liturgia, összeesküvés és mesterség, eleusisi szertartás és cinkos vérszerződés”. A különös csak az, hogy a nemzetnek eme megteremtői, ezek a „próféták, szentek, papok, tanítók és orvosok” kivétel nélkül szegények maradtak: így, amikor írtak, nemcsak a nemzetet mentették, hanem saját magukat is, feleségüket, családjukat, hogy legyen - mint az imában - mindennapi kenyerük. Márai szerint mindez - tudniillik az, ahogyan a magyar írók megélhetési gondjaikat leplezték — óriási ön- és világcsalás volt, hiszen köztudottan Magyarországon senki sem törődött - ma sem törődik - azzal, miből él egy író; „ez a nemtörődömség intézményes volt”. Minderre re- zignáltan csak ennyit mondhatunk: bizonyára így volt elrendelve, ez a magyar írók osztályrésze és végzete. Márpedig „siratni kár, ami végzet”, mondja Thészeusz. Rendőri biztosítás a helyi roma lakosság elleni neonáci felvonuláson; Prerov, Csehország, 2011. 6. 25.
