Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros András: Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban - Csoda; Kalap; Salomé; Semmi (esszék)
Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban II Kalap Amikor Sabina, a festőművésznő genfi műtermében fogadja barátját, Tomášt, hogy szeretkezzenek, egy fekete keménykalap van a fején. Korábban Tereza, Tomáš felesége fényképezi Sabinát, előbb ebben a kalapban, majd pedig mezítelenül. Harmadikként Sabina akkor teszi a fejére a kalapot, amikor svájci egyetemi tanár barátjával, Franzcal van együtt a műteremben. A regényben - A lét elviselhetetlen könnyűsége - Kundera fel is sorolja azokat a lehetőségeket, amelyek miatt a nagyapától örökölt kalap ennyire fontos Sabinának. De ezekből nem tudunk következtetni ennek a szinte zeneileg visszatérő motívumnak a jelentésére. A kulcsot Kundera gyakori filozófiai betéteinek egyikében találjuk meg, ahol Hérakleitosz folyóhasonlata nyomán a kalapot „szemantikai folyónak” nevezi. Vagyis annak az ösz- szekötő kapocsnak, amely egymástól eltérő eseményeket képes azonos háttér előtt láttatni, és amely át tudja hidalni az időbeli különbségeket is. Létezik azonban még egy értelmezési lehetőség, amelyről Kundera expressis verbis nem szól, de amely a szöveg és az intertextualitás szintjén megjelenítődik. Ehhez azonban vissza kell nyúlnunk a német romantika egyik alapmüvéhez, Cha- misso Peter Schlemiljéhez. A történet ismert: a főhős eladja az árnyékát egy pénzt fialó erszényért. Hamarosan azonban kiderül, hogy a vagyonos ember árnyék nélkül gyanússá, és a köznapok embere előtt veszélyessé válik. Amikor Peter visszautasítja a sátán ajánlatát, hogy a leikéért visszakaphatja az árnyékát, nem marad más a számára, mint hogy megpróbáljon árnyék nélkül élni. Ekkor történik vele az, hogy hozzájut a láthatatlanná tevő sapkához. Számára ennek az a jelentősége, hogy a sapka láthatatlanná teszi az embert, de látni engedi az árnyékát. Mivel azonban neki nincs árnyéka, teljesen eltűnhet a világ elől. Számunkra most mellékes az a körülmény, hogy a sátán később visszaveszi a sapkát Pétertől. Megvan a magyarázat a kalap motívumára. Sabina mindig akkor teszi a fejére, amikor el akar rejtőzni, amikor hozzáférhetetlen kíván lenni. Mivel a genfi együttlét utalás is egy korábbi prágai szeretkezésre, valójában elveszíti eredetiségét, és a platóni barlanghasonlat értelmében másolattá válik. Sabina úgy próbálja ezt leplezni, hogy kalappal a fején csupán az „árnyékát” nyújtja partnerének. Annak ellenére így van ez, hogy mindketten elérzékenyednek. De ezt az elérzékenyiilést a „szemantikai folyó” okozza, vagyis a múlt beúszása a jelenbe. Franz esete más: vele Sabinának nincs semmilyen közös múltja, ezért a kommunikációt meghatározó köznapi élet hiánya miatt állandó fogalmi félreértések adódnak közöttük. Csupán a kapcsolatuk alatt kialakult szokásokra hagyatkozhattak. Ezért Sabina, ahhoz, hogy megtudja, milyen is a viszonyuk jellege, kikapcsolta a szabályrendszer működését. Alsónemüben, az ismert kalappal a fején, a tükör előtt maga mellé állította Franzot. „A kép a tükörben egyszeriben megváltozott: most egy fehérneműbe öltözött gyönyörű, hozzáférhetetlen, szenvtelen asszony állt ott...” Ez az asszony állt az öltönyös úr mellett. Ez az asz- szony pedig csak Sabina árnyéka, nem ő maga. így érthető meg Tereza viszonyúié-
