Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Mészáros András: Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban - Csoda; Kalap; Salomé; Semmi (esszék)
MÉSZÁROS ANDRÁS Egy megkésett kazuista irodalmi naplója címszavakban Csoda Aki vagy csak a mindennapokban, vagy pedig csak a transzcendencia szférájában él, nem tapasztalhatja meg a csodát. Az előbbi a csodát templomjáró öregasszonyok számára kitalált mesének, az utóbbi dogmatikai ténynek tartja, de mindkét viszonyulás megmarad a vélemény szintjén. A csoda megélése azonban nem a vélemény, nem is a meggyőződés, és végképpen nem a közlés dolga. Isaac Bashevis Singer novellájának, A vásártéri Spinoának a főszereplője, dr. Fischelson harminc éve tanulmányozza Spinoza Etikáját, és ismeri annak minden tételét és minden bizonyítását. O maga is megpróbál a „Deus sive natura” tanításának alapján élni. Amikor néha odaballag padlásszobája ablakához, akkor megnyugvással szemléli a csillagos eget, mert elfogadható asztronómiai ismeretei alapján be tudja azonosítani a főbb csillagképeket, fiatal korában vásárolt távcsövével a Holdat kémleli, főként azonban az a tudat melengeti, hogy ennek a végtelen szubsztanciának - a kozmosznak — az egyik részeként ő is részesül a szubsztancia alaptulajdonságából, abból, hogy nem semmisülhet meg. Az „amor intellectualis” hatja át lényét, az, amit Spinoza is az emberi tudat legtökéletesebb tulajdonságának tartott. Utána ugyanebből az ablakból letekint az utcára, és méla undorral, megvetéssel nézi az alatta zajló köznapi életet. Tudja, hogy ezeket az embereket az érzelmeik, érzékeik és vágyaik vezérlik. Spinoza szerint pedig az érzelmek semmi jóra nem vezetnek. Dr. Fischelson otthon van az eszmék birodalmában, de már jó ideje idegenkedik a mindennapoktól. Nem is érti a mindennapok történéseit. Történik pedig, hogy rosszul lesz - mindig is beteges természetű volt -, elájul, és ájulása alatt látomásai vannak. Mivel ezek zavarosak, megpróbálja „sub specie aeternitatis” értelmezni őket, de sikertelenül. Azt hiszi, meghal, ámde közbeszól a véletlen. írni és olvasni nem tudó vénlány szomszédasszonya, akit eddig észre sem vett, bekopogtat hozzá, mert el akarja vele olvastatni rokona levelét Amerikából. Mikor látja a félholtan heverő öregurat, fellocsolja, aztán levest főz neki. Beszélgetnek, habár két, egymásnak idegen világ ütközik egymásnak. Fekete Dobe - mert így hívják az aggszüzet - a világ történéseiről beszél dr. Fischelsonnak, aki viszont svájci tanulmányi éveiről mesél. Anélkül, hogy észrevennék, megszokják egymás társaságát, sőt, Dobe még a kelengyéjét is megmutatja szomszédjának. Ennek ellenére mindenki megdöbben, amikor Dobe bejelenti a rabbinál, hogy férjhez megy dr. Fischelsonhoz. Megtörténik a szertartás. Utána az újdonsült férj ágyba fekszik megszokott Etikájával, amikor Dobe kibontott hajjal és selyem hálóingben belép hozzá, és megcsókolja őt. A férj megremeg,
