Irodalmi Szemle, 2012
2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Tandori Dezső: Életembe csak életem fér (esszé)
Életembe csak életem fér 5 Régi járások. Mind, amerre általában jártam. Nem voltak semmi(k). És madárkáimhoz a hazaérések. Láttam Züríchet, a Bodeni-tavat, a Gurmandzsala várost, a Kurcbvhjfirk- goktudióeofíivktirub-baszmegh szorost, a lazát, a k. anyját, milyen laza, szorost. Láttam. Tévén. Hazaértem, hüs tévé csapott meg. De madárkám jó volt, az életem volt. O, pici madárkám, Pici! (Ó, járások, mit idézek rajtatok, elhagytatok! Elha. El, el, elhagytatok. Elh, elhg.). Pici madárkám dalol. Sánta lábát csodásán használja, ugrásra. Kurtembuxum, a nagy német zongorimfás krux betuxen tetüdje szól, vegyeskárral. Magát égi karinges karinth inty! Frigye stb. Szépek voltak az alkonyok, a régi kintsek, bentgek a Bodcni-tó talaján (im Boden). Egy Imboden, Franz Imboden nevű ténorr énekelt, egy tény orr. Enékelt. Kruxbude orgonyjárvára, járványra. Az árvák javára. A különlegesebb emberrel szemben, írtam fel, mindig az átlagosan a köznap ura. A köz napúra. És tudjátok: hogy a szalagcím: szag-alcím. Koznapunna bangháni városban nagy stb., omlott, jelentős átstb. történt, 102 éve sem. 607 stb., satöbbizett, kilépett meredekjéből. Szépek voltak a hajdani séták. Olyan specialistán alakultam, hogy ember abba nem fér, ebbe za specialistaságba. Ezt mégse mondhatom. Aki nem lát engem ebben a borzalomban, írta kb. Pilinczky, nem nézem meg pontsán, nem hiszi el a két szemének, nem meri elmondani senkinek. Nem, Mari, nem marom el, nem merem elmondani senkinek: Szeretem a szőlőskerteket, rabigájukat, minden bájukat, hibájukat, két karral ölelem, mint a nap, napórának karózom zöldjük! Mennyi irodalmi stíl köszön vissza. Jöttek, stillengve, az irodalmi stílok/lek, nem siklottak ki, köszöntek, oda, vagy ha én rájuk köszöntem, vissza. Áztassanak el, de ezt, írtam a forizmának, foriz maga, rofys, fory, forys, félre- ütögetek. Áztassanak el, de ezt nem hagyom magamon száradni! Áztassanak el, de ezt nem! Hagyom magamon száradni. Vagy száradjon át rajtam. Saját apám, anyám vagyok. Bennem vannak. Mit, hogy pont a szívemben ne legyenek. Ezt J. A. is csak mérgében gondolhatta, nagy csüggedésben (csüggésben), Elfáradtam, fárdattam. így. Egész életemmel, mondhatnám ezt is, elfárdattam. De nem azt mondom, nem ezt. Kora gyermekségemtől mindig szretyeltem. Szretyeltem magam lenni. Magamnak lenni szerettem. 16 000 franciakaszinópartit játszottam 3 év altáj, miotáj magamnak játszotáj. 60 klubnak. Nem magamnak. És könyvelek. Ez 1200-nál több kézzel írt nagyoldal. De még jelentkezem, azért, így. A pontos idő a pontos idő, dió, diő. Mon. Ki érti ö, egyébként? (Karinthy-hódolat.)
