Irodalmi Szemle, 2012

2012/6 - IRODALMI SZEMLE - Vida Gergely: Tekerő; Ismerik a gyerekszobákat; A szem útja (versek)

VIDA GERGELY

Tekerő

Előbb-utóbb formárt nyer, májashurka-töltelék a disznóbélben.

Elnyúlik, nedves női kezek tagolják,

arról beszélnek, milyen ügyes tekerő vagyok, jól tartom a tempót, pontosan kiszámítom, mikor ér véget a bél vagy ürül ki a hüvely, de nem ezekkel a szavakkal.

Összeszokott társaság,

mindenki fiatal, mindenki öreg. Jómagam is csak gyerek, akinek minden sikerül, aki gyorsan felfogom a dolgokat.

Itt, most, mindenki halott, de sötétedésig mindenképp megleszünk. Ez nem az „ami késik, nem múlik” józansága, nem ám, csak az idővel nincsenek sehogy, így aztán ki sem töltik egészen.

így, aztán, nem valami könnyű, előre félek, hogy összecsapom a felfogást. Nem is szólok senkinek, hallgatok, mint a sír.

Valaki megtapogatja a hátam,

kiesek a nézőpontból,

átlyukad a szövet, de „a bajok máshol kezdődnek” („nem itt”), ami kibuggyan, megy a kutyának, nem a többihez vissza a vasfazékba, az utolja már, újratölteni nem érdemes.

Engem küldenek hurkapálcikért, mert, mondják, ez minden alkalommal el van felejtve.

Ez nálunk már szinte szokás, akár a tél.

megoldják nélküle.

Aztán mire visszaérek,