Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - OLVASÓ 2011/2012-9. - Polgár Anikó: Antigoné szúrós tekintete (tanulmány)
90 Polgár Anikó gésként ítéli el, hiszen a lány saját bevallása szerint tudta, hogy tilos az, amit elkövet. Antigoné azonban Kreón rendeletét nem nevezi törvénynek, bár a magyar fordítások szóhasználata ilyen szempontból nem mindig következetes. A görögben nem a nomosz főnév, hanem a prokérüsszó (’hírnökkel kihirdetteť jelentésű) ige szerepel, s ebben benne van a hatalmi eszközöknek a hangoztatása is: a szó azt is kifejezi, hogy Kreón rendelete hangosabb, mint a bensőnkben élő isteni törvények, s az emberek a mindenütt hallottnak, a hatalmi eszközökkel terjesztettnek hajlamosak behódolni. Antigoné a prológusban (8. sor) sem a nomosz (törvény), hanem a prokérüsszó igével etimológiai szempontból rokon kérügma (’kikiáltó által közzétett hirdetmény, parancs’) főnevet használja Kreón parancsára vonatkozóan, ő ugyanis csak az istenek törvényeit tartja nomosznak. Ezeket az íratlan (agrapta) és szilárd, rendíthetetlen (asz- phalé) törvényeket az emberi rendeletek el nem törölhetik. „A rendeletet nem Zeusz hirdette meg; s az alvilágiak közt trónoló Diké ilyen törvényt az emberekre nem szabott.” (450^452. sor, Mészöly Dezső fordítása) Csak az 5. epeiszodionban, Teiresziasz fenyegető jóslata után döbben rá Kreón, hogy Antigonénak igaza volt, s a törvény (nomosz) szót most már ő sem a saját rendeletére, hanem az isteni törvényekre vonatkoztatja: „Szorongva mondom: legjobb rendületlenül / a szentesített törvény mellett államink” (1113-1114. sor, Mészöly Dezső fordítása). „Félek már, látva, hogy legbiztosabb az ős / törvényt be- töltve-védve leélni életünk” (Jánosy István fordítása). Az Antigoné-Kreón szembenállást a szakirodalom jogvitaként is értelmezi, s ebben a jogvitában Antigonénak van igaza. A görög gondolkodás szempontjából természetes elvárásnak tekinthető, hogy Kreón rendeletéi az isteni törvényekkel összhangban legyenek, s Antigoné ebben a tekintetben talál ellentmondást, ezért nem nevezi Kreón rendelkezését törvénynek. Bár a görög drámát, így az Antigonéi is megsziiletési közegében, az athéni demokrácia kontextusában szokás vizsgálni, nem szabad elfeledkeznünk az elemzés során arról, hogy a darab nem a Szophok- lész-korabeli Athénban, hanem Thébában s a mitikus időkben játszódik. Kreón nem demokratikus uralkodó, hanem zsarnok, aki rendeletéit önkényesen hozza meg (Antigoné halálra ítélése is bírósági döntés nélkül történik). Az antik görög gondolkodás alapján amíg a halottat nem temetik el, lelkét nem fogadja be az alvilág. Ennek a témának több feldolgozását találjuk az antik irodalomban (például Homérosz Iliászában, az Odüsszeiában, s ennek mintájára a római irodalomban, Vergilius Aeneisé ben): több olyan eset van, amikor egy baj társ - akinek haláláról a többiek nem is tudnak - temetetlenül marad, s lelke mindaddig kitaszított lesz, míg társai meg nem keresik holttestét s el nem temetik. Antigoné ugyan az isteni törvényekre hivatkozik, de ez csupán tettének racionális magyarázata; az igazi mozgatóerő a szeretett testvére halála miatt érzett
