Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Szalay Zoltán: Nem véletlen találkozások (N. Tóth Anikó: A varietas öröme)
Nem véletlen találkozások 67 gerben című, Péterfy Gergellyel. Péterfy a kevésbé gyakran emlegetett kortárs prózaírók közé tartozik, bár egyes regényei, kivált az utolsó, a Halál Budán című, kiváló kritikai és olvasói visszhanggal találkoztak; az interjúban kifejezetten sziporkázik, kétségkívül a legkitárulkozóbb a kötetben megszólaltatott szerzők közül. Családi hagyományok és bensőséges emlékek kerülnek szóba - ami nyilván elkerülhetetlen egy irodalmi nagyságokkal „terhelt” család esetében. A beszélgetés azonban ezúttal is az életmű mentén bonyolódik, a kérdező kézben tartja a fonalat, de sokat nem kell hozzátennie Péterfy Gergely meséihez. Érdemes idézni például, amit Péterfy térkép és dramaturgia viszonyáról mond: „Ha dramaturgiailag sikerül érzelmileg megtekerni az olvasót, az kicsit mágia, tehát egy kicsit a kezedben van, vagy uralmad lett felette. Mert én mit szeretek? Én azt szeretem, ha a térképen keresztül meglátom a tájat, itt van a folyó, itt vannak a hegyek, itt lesznek a települések, na akkor hol lesznek a régi várak? Itt lesznek. Akkor hol lehet a római város, az biztos ezen a ponton volt stb. Az absztrakció mögött meg a jelek mögött ki tudod tapintani, fel tudod támasztani, fel tudod építeni az érzéki világot” (196.). A kötetet egy Lovas Ildikóval készült beszélgetés zárja (A kis kavics című regénye 2011-ben Rotary-dijat kapott!), Legyen bennünk egy nagy adag könnyedség címmel — ebből az is kiderül többek között, mért nem könnyű könnyedséggel viszonyulni olyan dolgokhoz, mint a szépíró „felelőssége”: „Tehát azt gondolom, hogy az a minimális dolog, hogy amit a világban vagy a gondolatainkban a nemzetekről, a történelemről vagy a háborúkról való gondolkodásunkban egy kicsit helyre tehetünk vagy árnyalhatunk legalább, ha erre van módunk, akkor azt meg kell tenni” (221.). N. Tóth Anikó kötete példásan árnyalja a képet ismert íróinkról, a varietas öröme minket is magával ragad. Az egyik, Homyik Miklóstól származó mottó a kérdező „szenvedélyes elfogultságának” veszélyéről szól; a szenvedélyes elfogultság kimutatható N. Tóth Anikó esetében is, ennek a kötetnek azonban, lévén szó valóban „szubjektív (portré)mozaikról”, nem válik kárára. (N. Tóth Anikó: A varietas öröme. Beszélgetések írókkal. Kalligram, Pozsony, 2011)
