Irodalmi Szemle, 2012
2012/5 - ISTEN ÉPÍTŐKOCKÁI - Tőzsér Árpád: Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén (naplórészletek)
20 Tőzsér Árpád minden jó irodalmi mü. Csak a szocializmusban voltak racionálisak még az álmaink is. A szocializmus irodalmáról már nem is beszélve! S bizony, mondom nektek, ilyen vonatkozásban a közép-európai szocializmusokról csak egyetlen hiteles álmunk van, s azt a magyar író-Buiíuel, Bodor Adám álmodta. S az álma címe: Sinistra körzet. Január 25. A nyugati irodalmi sajtó tele van Márai Gyertyánjával. (A gyertyák csonkig égnek angol címe, az Embers - kihunyó parázs, zsarátnok - logikája nem egészen világos előttem, hisz az eredeti cím nem a kihunyás motívumára utal, hanem egy történet végigmondására, egzisztenciáig hántására.) A mü Olaszországból indult hódító útjára, s miután a német könyvpiacot is meghódította, most az angol nyelvterületen tarol. Engem meg elsősorban a siker titka érdekel. Mikor először olvastam a könyvet, nemigen tűnt föl rajta semmi, csak az erős Krúdy-hatás. Úgy éreztem, hogy Márai egy műveltebb Krúdy. Mert igaza van Bán Zoltán Andrásnak, „Krúdy nem volt különösebben müveit ember, és ennek a regényhősök isszák meg a levét”. Ezzel szemben Márai nagyon müveit, nagy elméleti tudású író, de különös módon ennek is a regényhősök isszák a levét. Mintha ismerném valahonnan Henriket és Konrádot. S nem is annyira a világirodalomból, hanem mondjuk Freud, esetleg dr. Bloch Iván (Korunk nemi élete, 1909) példatárából: a barátság érzését fölülírja a nemi ösztön. Ennyi. De lehet, hogy tévedek, hisz annyi müveit német, olasz, angol és amerikai olvasó mégsem lehet hülye! A mü amerikai fordítója (Carol Brown Janeway) egyenesen úgy érzi, hogy a Musil-, Thomas Mann- és Franz Kafka-vonulatba tartozó 20. századi nagy írót fedezett föl. A Musil- és Thomas Mann-párhuzamot értem (Henrik és Konrád fiatalkori barátsága határozottan emlékeztet Tonio Kroger és Hans Hansen kapcsolatára), Kafkával nem tudom Márait öszefüggésbe hozni. Kafka helyére én inkább Krúdyt tenném. (Janeway persze nem ismerheti Krúdyt.) A következő mondatokat például akár Krúdy is írhatta volna: „Ilyesmi később jut csak az emberek eszébe. Évtizedek múlnak el, átmennek egy sötét szobán, melyben meghalt valaki, s egyszerre hallják a tenger zúgását, a régi szavakat. Mintha az a néhány szó az élet értelmét fejezte volna ki.” Nekem, hogy megérthessem a nyugati Márai-mániát, Krúdy nélkül kell értelmeznem a regényt. De hogyan? Január 26. Máraira nem jellemzőek a direkt vallomások a hazáról, hazaszeretetről. A következő hely - természetesen még mindig a Gyertyádnál időzöm - a kevés ilyenek egyike: „Gyümölcsillatú erdőkön és réteken át utaztak. Mikor a határon átléptek, eltűntek a hegyek és városok, s az asszony sírni kezdett. »Chéri - mondta -, szédülök. Itt nincsen vége semminek.« A puszta látványától szédült, az ősz lengő, súlyos levegőjének terhétől áléit pusztaság látványától, ahol már learattak, ahol óraszámra úttalan utakon haladt a kocsi, csak a darvak húztak az égbolton, s a kukoricaföldek oly megraboltan terültek el az út mentén, mint háború után, mikor a sebesült táj utánahal az elvonuló hadnak. A testőr szótlanul ült a kocsiban, összefont karokkal. Néha lovat
