Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)
22 Háy János muterom meg nem tudott újra féijhez menni, mert reggeltől estig dolgozott, mosónő volt, és korán meghalt. A mosónők általában korán halnak. Vagy mert betegek, vagy mert leesnek a padlásfeljáróról, ahová a ruhákat cipelik. És ne irigyeld tőlem, Barcsai, hogy egyszer az életben gróf lehettem. Egyszer. Tudod te milyen elégtétel volt az nekem? Az egész szenvedésemért volt az nekem az elégtétel. Luxemburg grófja. Kábái Juci: {megkopogtatja az üveget): Mikor érkezünk? Kocsikísérő: Hamarosan. [...] II. felvonás 2. jelenet (A szálloda társalgója) Marika: Tessék, csak tessék! Ez itt a társalgó, itt lesznek a közös összejövetelek... Márványi: Na, ez már valami. Itt aztán egy olyan énekpróbát lehet tartani, de még koncertet is... Felléphetnénk a falu lakói előtt, és az is mehetne a tévében. Marika: Itt most nincs olyan, Robika, itt csak maguk vannak meg a kamerák. Ott az ebédlő, bekamerázva az is. Naponta hat órát közvetítünk, az interneten meg folyamatosan. (Mutogatja a terepet, benyit egy oldalajtón) Ez itt a titokszoba. Korábban kamra volt, de átalakítottuk. Itt akár egy egész színdarabot le lehet nyomni, vagy elmondani az egész életet. Egyben. És lejön a tévén. Kábái Juci: Lacikám, itt lehet beárulni a többieket. Kolozsi: Én nem. Barcsai: Azért érdekes, hogy amikor főszerepet kaptál, két-három tagot mindig kirúgtak a színháztól. Kolozsi: Nekem ahhoz mi közöm, én nem voltam igazgató. Solti: Hogy a szerepért a Laci köpött? Barcsai: Neked nem kellett, hogy igazgató legyél, elég volt, hogy együtt iszogattál az irodán az igazgatóval, vagy a személyzetissei. Aztán elmesélgetted, hogy ki milyen, és mit gondol a dolgokról. Viccesen, mintha nem is azért mondanád, hogy milyen vicces, hogy azt mondta az igazgató képére, hogy fel kéne akasztani, hogy az egyik színész azt mondta, te meg röhögtél, hogy ez azért vicces, mert olyan volt, mintha a fényképről mondaná, de valójában mindenki arra gondolt, hogy rendesen fel kéne lógatni a fickót, az igazgatót. A titkárnő meg jegyzetelt... Kolozsi: Ez rágalom, én nem. Énmiattam utcára senki. Nekem el kellett játszanom a legnagyobb szerepeket, mert én nem választhattam, hogy majd holnap, mert nekem a holnap már nem lehet egy Hamletre, nekem nem. Csak akkor. Kántor Irén: Én is a Laci miatt? Solti: Ezt nem hiszem el, hogy a Laci ezt csinálta, pont a Laci... Barcsai: Hogy amikor a Jucival összejöttem, akkor másnap hívtak, és elvették a szerepet, aztán meg kikerültem pár hónap múlva, és érdekes módon fél évig Budapesten sehová, hiába kopogtattam, a legócskább színházaktól is elhajtottak. Maradt végül is Nyíregyháza. Kolzsi: Nekem ahhoz nincs közöm, hogy Nyíregyháza... Barcsai (dühödten): Te tudod, milyen kibaszott messze van Nyíregyháza? Kolozsi: De nagy szerepeket játsztál ott. A legnagyobbakat.
