Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)
Főszereplő a halál 23 Barcsai: És hányán látták? Hányán tudtak róla? Kolozsi: Volt a tévében is egy. Barcsai: És kész. Csak a véletlen mentett meg, hogy ne zabáljon föl az alkohol. Már a színészklubban ébredtem minden reggel, mikor fölhívtak Pestre. Kolozsi: Mert kérdezték tőlem, hogy milyen vagy, és én azt mondtam, tehetséges. Hogy nagy tehetség. Barcsai: Azért? Miattad? Hogy te hoztál föl? Épp te, na ne röhögtess. Kolozsi: Pedig ezt mondtam nekik, és utána láttalak, hogy már itt vagy... Barcsai: Hozzáfűzted, hogy de politikailag nem korrekt. Ezt. S ha nincs az a minisztériumi faszi, hogy azt mondta, hogy most már ezt meg lehet engedni, hogy vagyunk már annyira erősek, hogy a tehetségért tegyünk ilyen engedményeket. Ha az nincs, akkor ott döglök meg Nyíregyházán. Márványi: Elég legyen már ebből, tényleg, hogy mi volt, tényleg nem érdekes. Marika: Hát megáll az eszem, vagy leszakad az állam, miket mondanak a csillagok. Huhú, erre még gondolni sem korábban... De most még nem kell vitázni, még nem élnek a kamerák. Nehogy kimenjen minden belőlünk, hát a végén nem marad semmi az adásra, nem igaz. Fú, ez azért marhajói indul... Kolozsi: Na, jó hagyjuk, nekem elég most a szivem... Kábái Juci: De jobb most már, ugye? Kolozsi: Jobb. Kántor Irén: És a lépcsők? Barcsai: A mennyországba, Irénke... Solti: Ne bántsd az Irént, mert azt ő nem érdemli. Barcsai: Csak úgy viccből mondtam. Solti: Ne mondjad úgy se. Szóval, mi van a lépcsőkkel? Marika: Az emeleten vannak a szobák. Mindenkinek egy lakosztály. Pécsi Kata: Robika, megint gróf lehetsz egy hónapig. Kolozsi (egyre hangosabban)-. Ez itt a kérdés. Ez itt a kérdés. Ez itt a kérdés... Kábái Juci: Mi a baj, Laci, mi van veled? Kolozsi: Csak az akusztikát tesztelem, nagyon szól, nem úgy, mint a Vígben, hogy amikor kiadtam a hangot, megcsörrentek a csillárok. Kántor Irén: A csillárok? Kolozsi: Az üvegbigyók rajta... Kántor Irén: Ja, az más, mert a csillárokat nem hinném el. Kolozsi: Nem szoktam olyat mondani, ami nem igaz. Barcsai: Tudjuk, Lacikám, te aztán soha. Marika: Akkor most mindenki költözzön be a lakosztályába. Márvány (előre akar engedni másokat)-. Parancsolj, kérlek! Barcsai: Gróf úr, csak ön után. 4. jelenet (A szálloda társalgója, este) Kolozsi: Nem vagyok jól, még mindig nem. Barcsai: Ugyan már, Lacikám, ez már nem a kisbusz. Kolozsi: A levegő nem jön, érted?! Van itt levegő?
