Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)
Főszereplő a halál 21 Kolozsi: Tudod, hogy ez fáj, tudod, hogy ez nekem egy tör a szivemben. Különben sem szólhatsz semmit, mert a te unokád az a hülyegyerek a viaszaton, aki úgy beszél magyarul, mintha angolul. Egy rohadt szót nem értek belőle, mint egy külföldi. Arra tanítja a többi hülyegyereket, hogy elfelejtsenek magyarul. A szavakat sem ismerem föl, nem még a mondatokat. Márványi: Énekeljünk valamit, olyan jót tenne egy kis dalolás, nem ez az örökös veszekedés. Ez volt mikor az Operett utazott, az egész busz énekelt. Micsoda hangulat volt, már az is előadás volt, ha csak keresztülmentünk egy falun. Kiálltak a parasztok, és hallgatták, hogy dalol a busz. Ingyen föllépés. Ingyen énekeltek nekik a legjobbak. Solti: Nemzethalál. Az a vízió jön elém, a nemzethalál. Kolozsi: Nekem elég nagy baj a sajátom, leszarom a nemzetét. Solti: Hogy egy nemzet fog itt elvérezni... Kábái Juci: Az nem is lenne baj, ha a haverjaid elvéreznének. Már nem merek végigmenni a körúton, mert azt kiabálják, hogy zsidó kurva meg ilyeneket, vén zsidó banya. Nem is értem, hogy úsztad meg a háborút. Beléptél a pártba, mi, kellett nekik a nyilas színész... Barcsai: Jucika, ez nem igaz, ezt ne mondjad, hogy azt kiabálják, mert olyan nincs, vagy ha van, akkor az csak egy hülye, érted kiengedték a Lipótról. De a többi nem olyan. Becsületes magyar emberek. Kábái Juci: Mindegyik olyan. Tele van a Konrád haverjaival a város. Minden helyet ellepnek, a Konrád meg harsogja nekik a Himnuszt, személyesen vagy magnóról, azok meg arra várnak, ha vége lesz, akkor kiirtják a gyerekeimet. Kolozsi: Jucika, neked nincsenek gyerekeid. Kábái Juci: Most, Laci, most te mért jössz ezzel, hogy nincsenek, amikor tudod, hogy ez fájt nekem egész életemben, hogy mennyire akartam volna. Kolozsi: Nem azért, csak ami nincs, azt ugye nem lehet... Márványi: Mit nem lehet, nem lehet énekelni, énekelni mindig lehet, és mindenki tud, az éneklés hozza össze az embereket. Barcsai: Robikám, dudorásszál magadban, dudorásszál, de ne szólalj meg, mert neked nincs agyad ezekhez a dolgokhoz. Te, amikor a Luxemburg gróiját játsztad, azt hitted magadról, hogy te egy arisztokrata vagy. Pécsi Kata: Hogy a Robi, azt hogy gróf (nevet). A Robi, akinek egy betanított vasmunkás volt a faterja. Márványi: A múltamat most mért kell ócsárolni, Katika, mért, amikor az egy nagyon rendes ember volt, az én apám. Pécsi Kata: Meddig volt veletek? Na mondjad! Amíg hároméves voltál. Márványi: Igen, de az egy ilyen baleset, hogy addig csak. Barcsai: Hogyhogy baleset, hogy elhúzott Amerikába, vagy mi? Márványi: Nem, belépett az illegális kommunista pártba, és illegalitásban élt. Barcsai: Ja, és nem látta azóta az anyád. Márványi: Nem, mert nem jöhetett haza, mert különben mindenkit lelőnek, a gyerekeket is, a Horthy pribékjei. Barcsai: Robikám, most már nem ezt kell mondani, az Amerika jobban szól, hogy meglépett Amerikába, és lett belőle valami bizniszfigura. Márványi: Jó, az igazság az, hogy tényleg Amerikába ment el, és leszarta a családot. A
