Irodalmi Szemle, 2012

2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Háy János: Főszereplő a halál (színmű, részletek)

20 Háy János hónap élesben kint. Addig nyomjuk a szöveget, meg a hirdetéseket, hogy főszereplő a halál. A magyar színház klasszikusai újra a képernyőn. Érted, kurva nagy kam­pány. Holnap lesz a sajtótájékoztató. Az RTL-nél ki fognak akadni, ha megtudják. Most lenyomunk őket, bazmeg, lenyomunk. Föl lesz vezetve, dől a lóvé... Alex: És ha lenyúlják az ötletet? Simi: Nem tudják, mert a színészek már a mieink, a szerződés aláírva, azt a kártérítést, azt senki nem fizeti ki... És nincs másik hét ember, már csak olyan vidéki nyugdíjas szí­nészek, de azok senkit nem érdekelnek. Alex: Mi van a kamerákkal? Simi: Már be vannak lőve. Egy kicsit az ottani igazgató szívatott, hogy nem lehet megbontani a falakat meg ilyesmi, de most már minden rendben. Ezeket is csak addig érdekli a műemlékvédelem, amíg ki nem nyitod a bukszádat. Alex: Azért egy kicsit fosok. Simi: Mindenki tud mindent. Ne szaij be, ezek vér profik. Közönség előtt zajlott az egész életük. Le fog pörögni ötven év színháztörténet. Utána is még évekig élhetünk be­lőle. Ha elpatkolnak, mit gondolsz, honnét kémek majd anyagot?! Mindenki nekünk fog pengetni, meg ismétlésben le lehet nyomni újra az egészet. Nulla befektetés, ér­ted! [...] 6. jelenet (Mikrobuszban, hátul ülések, a sofőrt és a kocsikísérőt ablak választja el) Kolozsi: De szűk ez a kocsi. Amikor mondták, én egy tágas hintót képzeltem, plüssfote- lekkel. Pécsi Kata: Hintóval, mikor érnénk oda hintóval. Kolozsi: Nem úgy gondoltam, hogy tényleg hintó, hanem hogy annyira kényelmes, nem ilyen, hogy mint a heringek. Barcsai: Az, hogy szűk, az a jó, hogy szűk Lacikám, mert nem csúszik ki belőle. Kolozsi: Micsoda nem csúszik ki belőle, Barcsai: Hát nem emlékszel a régi dolgokra? Kolozsi: De emlékszem, mindenre emlékszem, hogy hogy volt a próbákon, amikor A ve­lencei kalmár ment, arra. Barcsai: Nem úgy, hogy próbák, hanem érted, hogy mi szűk. Kántor Irén: Egyszerűen a Miklós nem tud soha másra gondolni. A Miklós hölgyek előtt is ilyen. Kolozsi: Nem azért, Irénke, én ezt a hölgyeket háromszor is meggondolnám. Kántor Irén: Azt hiszed, én nem voltam tisztességes, nekem egy mérnök volt a férjem, és két gyereket szültem neki... Kolozsi: És amikor a végzős főiskolásokkal... Akkor ki volt a gyerekekkel? Kántor Irén: Te jobb, ha nem szólsz semmit, mert neked még családod se volt. Te ott aludtál évekig a színházban, mert a feleséged lelépett egy olasz fickóval, egy hülye seggdugasz olasszal, a gyerekeid meg annyit sem tudnak már magyarul, hogy kö­szönöm, hogy azt mondják: grácie meg prégó. Milyen magyar színész vagy te, hogy a gyerekeid olaszok, milyen vagy te? Kolozsi: Én nemzedékeket neveltem a magyar nyelvre. Kántor Irén: Csak a gyerekeid maradtak ki ebből az oktatásból, csak ők...

Next

/
Oldalképek
Tartalom