Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Duba Gyula: „ ...az idő is hazánk” (esszé Örkény Istvánról)
....az idő is hazánk” 47 sé g és elméleti háttér korán adott. Az apró írások a tárgyalt könyv - és a szerző - lényegi látomását villantják fel, és határozottságukkal, egyéni nyelvezetükkel hatnak. Eredetiek, érdemes idézni néhányat. íme! „A legifjabb költőnemzedék ez, a háború utáni, a negyedik. Ki hallott róluk? Még a verskedvelő olvasó is szereti készen kapni a költőit, kitaposva, mint a gróf a cipőjét... De ki ismeri Hajnal Gábor, Szüts László, Szabó Magda, Kormos István, Gyarmathy Erzsébet, Jánosy István, Rákos Sándor vagy Gyárfás Miklós nevét? Pedig érdemes megbarátkozni velük. Hátha közülük támad az új Petőfi? Egy folyóirat - az Újhold — ezé a nemzedéké. Egy folyóirat már szervezettség, s a szervezettség: öntudat. Legtöbbjüknek kötete is jelent meg, egy-egy ösztövér, szerény beköszöntő. De már a füzetek címe is valami újat ígér. Búvár; Kunyhó, füsttel; Üvegharang; Dülöngélünk; Trapéz és korlát... Van ezekben valaki keresettség és elzárkózás, amit csak ketten érthetnek: az anya és a gyermek... E háború gyermekei nem látják egyformának az igazságot, de egyformán szomjasak rá. Ki-ki a saját képére, de mind a megváltást várja, egy új és »ifjú istent« (Nemes Nagy Ágnes).” Fiatal, kezdő nemzedék aligha képzelhet el kedvezőbb fogadtatást. Nézzük, mit ír Örkény Illyés Gyula Összes verseiről (Nyugat kiadása)! Verseinek „egyike-má- sika már régen kiszakadt minden gyűjteményből, önállósult, s benne él, erjed és erjeszt a kortársak tudatában. Ez a tevékenység visszhang, az élő utókor egyhangú helyeslése a legnagyobb írói rang... Esztétikai és politikai ellenfelei is az ő fogalmaival gondolkoznak; a tragikus emberöltőnek Illyés nemcsak költője, hanem riportere (»Orosz-ország«), szociográfiisa (Puszták népe), történésze és regényírója is, s minden műfajban remekművet alkotott. Versei tömörek, mint a Miatyánk, de oly pontosan fogalmazottak, mint egy államközi szerződés. A prózája is ilyen. Próza vagy vers, regény vagy epigramma számára csak egy-egy változata ugyanarra a valóságra. Ez a valóság: Ozora, a szülőföld, mely művészi ősélményből színpada lett, s ezáltal mikrokozmosza korunk történelmének.” El Örkény stílusában valami eredeti maradandó- ság- és bizonyosságérzet! Nézzünk egy világirodalmi példát! „Freud és Adler vitájához szól hozzá C. G. Jung magyarul most megjelent könyve, a Bevezetés a tudattalan pszichológiájába... Jung egy magasabb szintézisben igyekszik a két pörösködőt kiegyeztetni; a tanulmányt élvezet olvasni, mert Jung az első analitikus, aki lemond a vallásalapításról, és pszichológus kíván lenni. Kár, hogy makacsul tartja magát ahhoz a tételhez, hogy »az egyes ember pszichológiája azonos a népek lélektanával: - amit az egyes ember tesz, azt teszi a nemzet.« Igaz, hogy ezt 1916-ban írta Jung. Könynyen lehet, hogy azóta meggondolta.” Örkényi hozzáállás, helytálló, bár nem el-mélet áll mögötte, sem tanult tézis, hanem intuíció és egyéni értékelés, ezért egyetemes értelemben is helytálló vélemény. De nézzük, mit gondol a korabeli Somlyó Györgyről: „...a fiatal költők »öregje«; Láttátok-e címen a Hungária harmadik verseskönyvét adja ki. Somlyó harmadszor bizonyítja be, hogy - főképp a kötött forma fegyelmében - kiváló költő, de ugyanakkor tanúskodik arról, hogy nem a valóságtól, hanem a szavaktól mámorosodik meg. Aki a nyári délnek ilyen tömör vízióját tudja: „vakító pillanat, sorsunk fehér sirálya”, - miért tűri önnön rakoncátlan-