Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - KÖZLEKEDŐEDÉNY - Duba Gyula: „ ...az idő is hazánk” (esszé Örkény Istvánról)
KÖZLEKEDŐEDÉNY DUBA GYULA „...az idő is hazánk” Száz éve született Örkény István Örkény Istvánt az 1950-es évek második felében olvastam először, nevezetesen Ezüstpisztráng című novelláskönyvét. A mű tetszett, mégis fennakadtam rajta. Az író olyan alcímet adott neki, hogy - már nem emlékszem pontosan m válogatott vagy mai „remekművek”. Ezt nem tudtam elfogadni, hogyan állíthatja a szerző, hogy munkái remekművek? Nem az ő dolga, nem is tudhatja, egyedül az olvasó mondhatja, s ha mégis állítja, nagyképű vagy tiszteletlen olvasójával szemben! Kezdő fiatal voltam, az írás iránt alázatos, magammal szebben bizonytalan, munkáimmal kapcsolatban kétségek éltek bennem. így gondoltam: az író nem tudhatja, hogy remekművet írt-e! Zs. Nagy Lajos kelt vitára velem, állítva, hogy Örkény mondhatja novelláiról, hogy remekművek, mert ezt ő sajátos iróniájával állítja, s különben is azok, remekművek! Ebben egy véleményen voltunk, mégse ő állítsa, véltem, mondja helyette más! A vita nem dőlt el, ám fontos lehetett a számunkra, mert nem felejtettem el. Aztán Örkény hiánya következett, évek teltek el, míg megjelentek az Egyperces novellák, majd a Macskajáték s a Tóték, más novellák meg a Rózsakiállítás. S közben interjúk folyóiratokban, rádióban, televízióban. S végül az 1980-as években az életmű kötetei sorjáztak, némelyiket még ő válogatta - 1979-ben halt meg -, s amelyeket már nem vehetett a kezébe. Az íróval úgy vagyunk, hogy ismerjük a műveit s belőlük szellemiségét, a „lelkét”, de alakja és egyénisége, mintegy maga az „ember” a háttérben marad. Mintha rejtőzne előlünk, ezért fel kell fedeznünk! Mondhatnánk, hogy a műve elég, hiszen őt magát képviselve éli önálló életét az időben! S ez igaz. Talán elég is. Mégis jó, ha szélesebb körben felfedezzük magunk számára az írót, hogy bizalmasabb ismerősünkké váljon, érdekes és hasznos meglepetések érhetnek. Számomra ilyen élményt jelentett az életműsorozat Visszanézve című kötete elején az írók ürügyén fejezetet indító Irodalmi krónika 1947-1948 című összeállítás. Örkény ezen „egyperces kritikái” A Reggel című napilapban jelentek meg. Rövid minibírálatok, nyolc-tíz soros recenziók, reklámszövegek, kritikus szösszenetek. Apró terjedelmük ellenére teljes értékű írásművek. Örkény egyéniségének korai megnyilvánulásai, lelki villanásai. Kitűnnek tömör szűkszavúságukkal, ám erényük az író valóságérzekelő és lényeglátó képessége is. Ritka tulajdonság, megbecsülendő. Nála irodalmi felkészült
