Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Jóslástan alapfokon - Kiscsütörtök (regényrészlet)
Jóslástan alapfokon 23 De. Igenis szeretlek, erősítette meg Boldizsár, és valósággal megkönnyebbült a vallomástól. Ahogy leesett róla ez a teher, mintha kicsit magasabbnak is tűnt volna, bár Tímeánál eddig is nagyobb volt. Észrevetted, hogy engem Pénteknek hívnak, téged meg Szerdahelyinek? Na és? Na és? Ma pedig csütörtök van. Ez érdekes. Vállat vont. Figyelj! Ha tényleg szeretsz, akkor azt be is kell bizonyítanod. Jó, mondta Boldizsár, és vad elszánással a lány felé közelítette a száját, aki rugalmasan félresiklott előle, és nevetett. Be mernél ugrani most a vízbe, ha kérném? Naná! Akkor tessék, ugorj, találkozunk a túlsó hídfőnél. Ott majd megcsókolhatsz, sőt a mellem is megfoghatod. Mi van? Ha tényleg szeretsz... Te nem vagy normális. Erre most jössz rá? Mondtam, hogy nem is ismersz engem. Én sem mondtam, hogy ismerlek. Szeretlek, és meg szeretnélek ismerni. Mi van, ha csalódás lesz? Akkor beugróm a Dunába. Ugorj most! Nem is ismerlek. Még nem is szeretjük egymást. Tehát gyáva vagy? Nem. Csak nem vagyok teljesen hülye. Nekem nem kellenek az ilyen közepes alakok, mondta Timea, és ezzel mély sebet ejtett Boldizsáron, aki meg volt győződve róla, hogy ő semmiben nem közepes. Külsőre, rendben, még a közepesnél is rosszabb, de van benne valami, ami alighanem rendkívüli. És abban bízott, hogy ez a lány, akinek a rendkívüliségében nem kételkedett, fölismeri a hozzá hasonlót. Valamiben tévedtem, gondolta, de miben? Hazakísérhetsz, de nem jöhetsz föl, mondta ki a döntését Tímea. Az út további részében már alig szóltak. Tímeáék egy olyan rövidke utcácskában laktak, ahol még megmaradt a sárga keramit az úttesten, melyet két-három emeletes polgárházak szegélyeztek. Az ő lakásuk egy L alakú, leválasztott lakás volt, kis ablakokkal, legtöbb az udvar hatalmas eperfájának lombjára nyílt, nyáron bepotyogott az érett gyümölcs az ablakon, és a levegőt egész évre feketére festette. Tímea közben már megbánta túl éles elutasítását, és bosszantotta is, hogy a fiú mintha túl könnyen szabadult volna a hatalmából. Mikor a kapu elé értek, gyorsan szájon csókolta, de amikor az ügyetlenül a nyelvét próbálta az övéhez közelíteni, ellökte magától. Egy hétig ne találkozzunk, mondta. De miért?
