Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Jóslástan alapfokon - Kiscsütörtök (regényrészlet)
24 Vörös István Na jó, akkor legyen két hét. Te akartad. Azzal sarkon fordult, és beszaladt a kapuba. Fölhívhatlak? Majd hívlak én, ha megérdemled, kiáltotta vissza anélkül, hogy megfordult vagy akárcsak megállt volna. Boldizsár kétségek között állt ott, de valami óvatos boldogságféle kapta el, a száján még mindig érezte a puha érintést. Pont olyan volt, mint a rántott sajté. Sarkon fordult, és hazafelé indult. Tímea akkor ért föl a lakásba, a konyha utcára nyíló ablakához szaladt, és kitárta. Integetni akart, ám azt látta, hogy a fiú fél lábbal a járdán, fél lábbal az úttesten lépked, ott, ahová helyi kutyások szarni engedik kedvenceiket. Nem, ennek már fölösleges integetni, gondolta, és gyorsan visszahúzódott az ablakból. Boldizsár egy pillanat múlva csakugyan visszanézett, de már késő volt, hogy beteljen boldogsága. A lány átrohant a szobájába, levetette magát az ágyára, és sími kezdett. Aztán sírás közben elaludt. Két hétig nem keresték egymást. De nem közömbösségből, hanem elszántan. Az alatt a két hét alatt Tamás és Ildi váratlanul szakítottak. így aztán a következőkben sem igen adódott alkalom, hogy Boldizsár és Tímea összetalálkozzon. Közben a lány kétszer látogatást tett a pincében. Az ifjú asztalos eleinte vonakodott újra kötélnek állni, túl kicsi vagy, motyogta. Mért, két éve nem voltam kicsi? Amikor embert csináltam belőled? Te csináltál embert belőlem?, ordította, és lekevert a lánynak egy pofont, úgyhogy annak azonnal eleredt az orra vére, amit gyorsan szét is kent az arcán. Én itt mindig vérzem, sikított, te engem meg akarsz ölni. Ugyan dehogy! Ne haragudj! Magához vonta, hogy megsimogassa, és hogy az azóta fölszerelt csapnál megmossa az arcát. A szája már egyáltalán nem lógott, és nem hagyta olyan sokat tátva, mert a fűrészpor beleszállt volna. Leszokott róla. Egy ötszázasért lefekszem veled, mondta Tímea a maga számára is meglepő ötlettel. Kis kurva, lökte el magától Istika. Dehogy. Bárki mással ingyen csinálom, de te az adósom vagy. A férfi nem tudott ellenállni, annyira kívánni kezdte a lányt, hogy elővette a tárcáját, és lecsapta a lila bankót a gyalupadra. A tiéd, mondta. A lány erre megpofozta, minek nézel engem, mondta, és eltette a pénzt, majd elviharzott. Ez még a múltkoriért járt. Örülj, hogy nem mentél miatta börtönbe. Pár nappal később a lépcsöházban lesett rá a fiú, hátracsavarta a karját, és erőszakkal lehurcolta a pincébe. Tímea nagyon élvezte a jelenetet, és hosszan sikoltozott, amikor a farmerját rángatta le róla a férfi, akit aztán cserbenhagyott a férfiassága. Tímea nevetett. Ez két ötszázas, ha nem akarod, hogy bármelyik dolgot is terjesszem. Mért kettő?
