Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Néhány Áment kicserél, néhány Óment elvet; Kékre vert glóbusz (versek)
KULCSÁR FERENC r r Néhány Ament kicserél, néhány Óment elvet R. C. évek óta fenyőmagspiritusszal gyógyítja gyengélkedő gyomrát, irgalmas szamaritánusként viselve horpasza gondját. A borókaié elzsongítja a rebellis nyálkahártyát, s ilyenkor R. C. dolgozik, enyhítve lelke lázát. Mint mosónő a gyolcsot, öblögeti a szavakat, s amikor az írásban elakad, kitekint a mondhatatlan őszbe, a fegyverkező télbe, s az ihlet, mint hulló levél, mint fázó cinke jön elébe. Odakint az évszakok himnusza száll, ragyog, az ég aranya R. C. hószín arcára hull, és fácán rikolt, csipkebokor lángol kimondhatatlanul. És ír, ír R. C., menyegzőkről, mennyekről, civakodó csillagokról, varangyos békákról, ünneplőbe öltöző, égi bálba készülődő fákról. Közben-közben megpihen: tört szívemben megíratlan versek égnek, gondolja, s az ablakon át beszűrődő, észrevétlen halál elől ingét begombolja. Szelíd vagy, fáradt, és Isten, lám, mint óceán, árad, egyre árad - írja R. C., s folytatja a félbemaradt életet, a derékba tört verset, néhány Áment kicserél, néhány Óment elvet: tatarozza művét, míg tart benne a szusz, míg üvegcséje mélyén csillámlik pár csepp fenyőmagspiritusz. Kékre vert glóbusz „Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért...” Babits Mihály R. C. mindenütt otthonos és honos: a makrokozmosz-viszonyban, az egzisztenciális iszonyban - s a seolban, a seholban is otthon van. Kiváltképpen jó neki
