Irodalmi Szemle, 2012

2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Néhány Áment kicserél, néhány Óment elvet; Kékre vert glóbusz (versek)

Kulcsár Ferenc versei

15

a templomban s a kocsmában, szeráfokkal iszogatva

farkasprém kucsmában. De Augiász istállóját is kedveli,

túlvilági dolgozószobáját,

hol nagyvárosoktól véres glóbuszának fényében

a mennyekig ellát - csillagmorajban fürkészve

a némán özönlő Isten sorsát. Bujdokol R. C. az angyalok

vakító íriszében, s mialatt az istengyümölcse-mindenségben

naprendszerek behemót szőlőfürtjeit szüreteli

s a halottakat és árvákat a Tejút

kígyóútjain tereli, mint a szentek Istennel,

eggyé égve élettel és halállal

a kékre vert glóbusz emlékezetében szárnyal.

Mohás párna a Mont Blanc hóharmatos fejének, s míg hull alá a holdból ezüst dajkaének, dzsungelekkel takarózik, zúzmarás csillagokkal, napkeltekor pedig óceánban mosódik, tajtékzó habokkal. Újra meg újra útra kel, sirályként úszik egek mély vizében, s látván látja álmában, látván látja ébren: mély, ó, mély a teremtés, Isten iszonyú kútja, s lélek az ura, lélek az útja. így él R. C., így készül élni szüntelen, tengődve vadmézen, sáskán, falevelén, s álmaiban mint a bús lovag az édes La Manchéba, visszatér ő is otthonába, a juhokat és kősziklákat terelő, drága Golgotára.

„Enyém a határtalan föld olvassa R. C. az óceán

tükrén a türkiz írást -, szabadságom az emberé, a vizeké, a halmoké,

hallgass engem bízvást. Elenyészhet minden,

minden megrendülhet, de irgalmasságom nem távozik el

tőled.” így él R. C., emiatt és ezért,

s tudván tudva oroszlánok, bárányok erejét,

szíve egyre átvérzi a történelem szövetét,

s a vérből és húsból felbukkan mindig VALAKI:

szótlanul szól, hangját mégis örökké hallani R. C.-ben dalol ö, s R. C. benne hallgat,

kitapogatván érverését s jegyezgetvén boldog érvelését.