Irodalmi Szemle, 2012
2012/4 - IRODALMI SZEMLE - Grendel Lajos: Távol a szerelem (regényrészlet)
10 Grendel Lajos da! Az embert stresszre nevelik. Ha úgy hozza az idő, úgy pattanjon fel a székről, mint az ágyúgolyó.- Na, már itt is vagyok. Azt hiszem, lement a vérnyomásom. - Rudi észrevette, hogy G. bácsinak visszatért a szin az arcába. - Egy kis szilvát? Vagy csak teát? Végül is teával kínálta meg, de mustáros üvegből, és inkább csak forró víz volt némi másnapos, elhasznált teakotyvalékkal. Lepukkant volt G. bácsi, ez az igazság. Teri mama súlyos beteg volt, magával sem törődött, nemhogy a testvérével. Kavargatta a teát, nem akart belekóstolni, mintha ricinusolaj lenne. Percek mentek el, s Rudi egyre idegesebb lett. Közben G. bácsi beszélt, Teri néniről, meg a szomszédasszonyról, meg a lópikula micsodájáról. Na, megyek, mondta. Ekkor végre G. bácsi elszánta magát, ha törik, ha szakad.- Egész jól kijöttél a második papával, igaz? Rudi kötelességének érezte, hogy bólintson.- Nehezen fogod elhinni, de az igazság egy kicsit más. Jobban mondva, az igazsághoz hozzátartozik egy-két dolog, amelyekről nem volt tudomásod. De ne félj, nem vagy egyedül. Rudinak erősebben vert a szíve, de G. bácsi sem volt a megtestesült nyugalom.- A te második apád öngyilkos lett. Felakasztotta magát, nem úgy akasztották föl. Utoljára én beszéltem vele.- Képtelenség - szögezte le Rudi, de hirtelen gombóc nőtt a torkában.- Csak három nap után indultam a keresésére. Tudtam, hogy meghalt.- Na, és a kapavágás. G. bácsi elmosolyodott.- Nem emlékszel rá. Sál volt a nyakán. Persze, hisz egyébként is csak gyerek voltál. A kapavágás? O, az csak egy trükk volt.- És a mama mit szólt?- Semmit sem szólt. Ő is tudta. Ha egyszer gyilkosság, úgy a pap rendesen eltemeti. Ha viszont öngyilkosság, hát azt nem is tudom... Csak az autóbuszban szakadt rá a kétségbeesés, viszi a semmi, gondolta Rudi, egészen másképpen van, minden másképpen van, röhejes, ez nem lehet igaz, hogy csak ötven év múlva tudja meg az igazságot, ha ugyan ez az igazság! Mert éppúgy lehet, hogy nem! Az anyja régóta halott, az egyedüli tanú. De hogy igazat mond-e? Tulajdonképpen igazat mond-e vagy nem, letagadja, egyre megy. Ha neki jobban megfelel, letagadhatja, még a szeme sem rezdülne meg. Persze, igaza van... G. bácsinak igaza van, mert holnap vagy holnapután meghal. Minek hazudna? A Fazon meghalt, mert öngyilkos lett, a rendőrség is előbb-utóbb rájött, a gyerekeknek meg nem szokás az orrukra kötni. Éppen elég, ha ott állnak szemben a semmivel, jó húsz vagy hanninc év múlva, és majd eldöntik, hogy idő előtt befejezik-e, vagy szép lassan megöregszenek. A mama meg G. bácsi jól összefundálták a dolgot. Mindenkit átvertek. O, Istenem, tizennégy éves volt, mintha csak álomban utazna... Bizonyos fokig álom is volt az egész, úgy érezte, soha sem volt tizennégy éves. Sosem élt a Fazon, és a mamája is
